Szemészet, 1924 (57. évfolyam, 1. szám)
1924-07-29 / 1. szám
15 Grósz Emil: A vidéki trachomások nagy számban jönnek Budapestre, de nincsenek mind nyilvántartásban, a trachoma elterjedéséről az iskolásgyermekek vizsgálata jó tájékozást nyújthat. Sajnálatos, hogy vidéki szemkórházainkat és szemosztályaink jelentékeny részét elvesztettük s hogy még a meglevőket sem tartják fenn. Nagy veszedelmet lát az 1898. évi XXI. törvénycikk tervezett hatályon kívül helyezésében, mert ha a községekre hárul a kórházi ápolási díj fizetése, a betegek a kórházaikból elmaradnak, már pedig a traehomaellenes védekezésnek ezidőszerint legerősebb fegyvere a szemkórház és szemosztály. Gsapody és Brana statisztikái igen értékes adatot adtak s javasolja, hogy a trachomaellenes védekezés újból való megindításának előkészítésére bizottságot küldjünk ki, a trachoma elleni védekezésben nekünk kell példát adnunk, mert az 1886. évi V. törvénycikk ma is mintául szolgálhat a külföldnek is. Brana János: Az előadó adatai megerősítik a katonák trachomájáról készült térképének adatait. Tekintettel a trachomának a constitutióhoz, illetve dispositióhoz, továbbá a talajviszonyokhoz is nagy valószínűséggel fennálló relátióját, ajánlja, hogy a trachomaellenes bizottságok nagyobb körzetek szerint alakuljanak, bacteriologus, belgyógyász, hygienikus is közreműködjék. Rötth András: Az adatoknak kor szerinti feldolgozását is óhajtja, hogy trachomás iskolák felállítása tudjuk, hol szükséges. Csapody István: A Grósz professzortól javasolt bizottság felől az elnök úrral egyetértésben javaslatot fog tenni. Az anyagnak egyéb szempontokból, így a korra nézve is történő feldolgozása, neki is terve. 4. Blaskovics László: Tapasztalatok a pillaváz megfordításáról. 384 műtétel alapján beszámol tapasztalatairól. Ezek a műtét indicatiójára, az entropium kortanára és az ooeratio végrehajtására is világot vetnek. Azt tapasztalta, hogy a pillaváz a kötőhártya lefejtése után kiegyenesedik s ez alapon, mit Kacsó vizs gálatai is igazolnak, azt állítja, hogy a tarsitis trachomatosa aránylag ritka megbetegedés, a legtöbb befordulás inkomplet marad és a tarsalis kötőhártya zsugorodásán alapul, amely a pillavázt hegörbült helyzetben tartja. A tansitises befordulás teljes szokott lenni. Az előbbi esetben a pillaváz megfordítását, az utóbbi, jóval ritkább esetben a kihámozást ajánlja. A műtéthez módosított Kuhnt-íéle szemhéjrögzítőt használ, amelylyel a szemhéjat, kifordított állapotban fogja meg. Szemhéjszéli elhalást azóta nem tapasztalt. A pillavázzal erősen összefüggő kötőhártyarészlet teljes kiirtására súlyt helyez. Ezt esetleg Licbermam módjára kantorral hajtja végre (3 eset). A műtét egyébként csak annyi lényegesebb változást szenvedett, hogy a pillaváz megfordítása után minden esetben az ajakközti vonalon ölt ki s ezzel 90°-nyi előregörbítését éri el a tarsus ^megmaradt csíkjának. Ez előmozdítja a pillavázkötőhártya retractióját a szemhéjszél felé, a tarsuscsík minden esetben visszakerül rendes helyzetébe: megújulás azonban alig fordul elő. E jó eredményt annak tulajdonítja, hogy a kiegyenesedett pillaváz síma
