Szemészet, 1919 (55. évfolyam, 1. szám)
1919-03-23 / 1. szám
37 kitolásában nyilvánul, de legtöbb esetben a maximális érzékenységi érték nagyfokú csökkenése van jelen. Ezzel szemben oly eseteknél, ahol az elváltozások főleg a macula luteára szorítkoztak, ott az adaptatio úgyszólván normális, ami a duplicitas elméletének elfogadása mellett szól. 11. A tabest kisérő opticus-elváltozásoknak nemcsak előbbrehaladt, de már legkezdetlegesebb stádiumainál is az adaptatio zavara kimutatható. Ez — hasonlóan a látótérkiesésekhez — primaer specifikus elváltozás következménye, mindkettő tehát gócztünet; így érthető azután, hogy már akkor is jelen van, midőn még szemfenéki elváltozások nem láthatók, midőn tehát a folyamat a papilláig még nem jutott. 12. Neuritis retrobulbaris chronica toxicánál az adaptatio normális értékeket ad, ami amellett látszik szólani, hogy a papillomacularis kötegeknek alárendelt szerepük van a szürkületi látásnál. 13. Degeneratio pigmentosa retinae minden esetében az adaptatio súlyos elváltozásai vannak jelen; a teljes látás és szabad látótér melletti nagyfokú hemeralopia arra enged következtetni, hogy e kórképnél a folyamat legelsőbben a pálczikákban lép fel, s ezt követi azután a csapok megbetegedése; minthogy pedig a csapok megbetegedése a pigmenteepithellel van összefüggésben, ez pedig a choriocapillarissal, ezért végső eredményben a bántalom alapoka a chorioideában keresendő. 14. Az adaptatio oly zavaránál, hol egyébként teljesen ép viszonyok vannak (ép szemfenék, teljes látás és szabad látótér) az ok a szem keringési zavaraiban, szemtükörrel nem látható pigmentelváltozásokban, a pálczikarendszer veleszületett gyengébb fejlettségében keresendő. Az ily esetek, hol tehát a világossági adaptatiónál szereplő összes tényezők normálisak, szintén a duplicitas elmélete mellett szólanak, amennyiben azt mutatják, hogy a sötétségi adaptatiónál a retina oly elemei vannak működésben, melyek a nappali látásnál egyáltalában nem, vagy csak kis mértékben szerepelnek. 15. Üvegtesti homályoknál, valamint a szürkehályog különböző stádiumainál észlelt adaptatiós zavarok a közegek borusságának természetes következményei s így a pálczika-rendszerrel szoros összefüggésben nincsenek. 16. A vérzéseknél (sérüléses vagy spontan) jelenlevő adaptatiós zavarok a pigmentepithelnek — a vérből vagy idegentestből szármázd — vasoxyddal szembeni különös érzékenységével függnek össze. ^ 17. Az ideghártya-leválás minden esetében az adaplatio nagyfokú csökkenése észlelhető; itt a pálczikák és pigmentréteg közötti összefüggés megszűnte az, ami a látóbibor képződését felfüggeszti; az a felvétel (Lohmann), hogy ily esetekben a látóbibor a levált retina mögötti savón átdiffundálhat, ellenkezik a látóbibor képződésére vonatkozó physiologiás ismeretekkel. 18. A glaucoma különböző alakjainál s stádiumaiban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az adaptatio zavara a glaucomaegyik állandó s legkorábbi tünetét képezi, s ha tekintetbe vesszük, hogy ez már a prodromális szakban jelentkezik, úgy diagnostikus szempontból naiv jelentőséggel bir.
