Szemészet, 1919 (55. évfolyam, 1. szám)
1919-03-23 / 1. szám
28 Az első háromnál — mint látjuk — az adaptatio teljesen normális értékeket adott; csupán a 4. esetben volt kisebb fokú csökkenés észlelhető. Úgy látszik tehát, hogy e bántalomnál az adaptatio normális, a mi azt mutatná, hogy a papillomacularis kötegeknek a szürkületi látásnál csupán alárendelt szerepük van s így ezeknek kiesése észrevehető zavart a szürkületi látásnál nem okoz; a 4. esetben észlelt csökkenése a maximalis érzékenységi értéknek nem annyira az alapbántalommal van összefüggésben, mint inkább az előbbrehaladt opticus atrophiával, mely tehát az előbbi felvétellel ellentmondásban nincsen. Degeneratio pigmentosa retinae 3 esetét vizsgáltam, az esetek a következők: 1. S. E., 15 éves. Visus : 5/ 50-6-0 D. */5 ■6-0 D. 6/s Mindkét szemfenéken csontsejtalakú pigment-rögök, kisfokú concentrikus látótérszükület. Hemeralopiás panaszok. 2. K. J., 38 éves. Visus: ?(6 5/5 Mindkét szemfenéken csontsejtalakú pigment-rögök, látóterek szabadok, kifejezett hemeralopiás panaszok, melyek csak két év óta állanak fenn. 3. P. J., 22 éves. Visus : Jobb szem : — 5-0 D. 6/xo Bal szem: — 50 D. 5/xo Typikus szemfenéki elváltozás; nagyfokú körkörös látótérszűkület. Mindhárom esetben az adaptatiónak — az eddigieket felülmúló — igen nagyfokú zavarát, a maximalis érzékenységi értéknek pedig rendkívüli csökkenését találtam. Az egyes időpontokban (5 perczenként) nyert értékek annyira alacsonyak, hogy azoknak abscissaordinata rendszerben való felrajzolása lehetetlen, épp ezért az egyes értékeket a 21.
