Szemészet, 1918 (54. évfolyam, Rendkívüli szám)
1918-06-16 / Rendkívüli szám
24 átmenet nélkül hirtelen elfedi, úgy, hogy a csekély fokban vörösebb papillától kifelé nem is egy papillányira már a szemfenékböl semmisem vehető ki. A 7 hetes, szervülésnek indult ezen üvegtesti vérömleny egy 10 grammos fecskendezésre oszlásnak a jeleit mutatta: a fecskendezés után való napon a sima szél kirajzolódott, s a szem mozgásokra nagyobb mozgó homályok tűntek elő a függöny mögül, a melyek a szem nyugodt tartása mellett újra eltűntek a függöny mögé. A beteget csak 3 napon át figyelhettem meg, de azt hiszem, hogy a beteg szem 6/jo_ny> látásélessége még jelentékenyen javúlni fog a fecskendezésre megindult felszívódásnak továbbhaladásával. Üvegtesti vérzésnek egy másik, frissebb esetében, hol alig volt homályosan itt-ott vörös fény kapható, egy 10 grammos fecskendezésre csak jelentéktelen javulás mutatkozott a rövid ápolási idő alatt. A ritkább esetek közé tartozik egy 18 éves betegnél észlelt alkalmazkodási félhüdés, a mely közvetlenül typhus-oltás után támadt. V = 6/6 o. n., elfogad + P5 D.-t Jäger 1.+5 D.-val 12—25 emberen. Pupilla stb. normális. Ezen 10 napos paresis egy fecskendezésre nem változott. Trachoma ellen 8 esetben alkalmaztam a gyógymódot. 4 vegyes alakú és 4 főleg papillaris trachomában szenvedőnél szövődmény nélküli középsúlyos recidivával volt dolgom, a mi érthető, mert hiszen a betegek az arczvonalból rövid idő múlva hátrább kerülnek, a mint egyszer bajuk nyilvánvaló, s így súlyosabb, szövődött esetek csak elvétve akadhatnak. A tfetegek közül három 4 hétig, a többi 1—2 hétig volt kezelésem alatt. Ezek átlag harmadnaponta kaptak fecskendezést, összesen 41-et. Legtöbbnyire először 10 gr.-ot, azután 5—5 gr.-ot 2 esetben 8, 1 esetben 9 fecskendezés történt. Az eredmény röviden a következő: Az első fecskendezések hatásosabbak,mint a későbbiek. Az elsőkre észlelhető, hogy a csomók tünedeznek, a szemölcsök zsugorodnak, a megvastagodott pillák vékonyodnak és pulsálnak, s a váladék is fogy. Minél kisebbek már a kóros elváltozások, annál kevésbé észlelhető a fecskendések hatása. E miatt nemcsak az egyéb gyógyszeres kezelést is alkalmaztam, hanem 3 esetben még az Imre-féle kaparással is siettettem a gyógyulást. Azon feltevés alapján, hogy az izgalom még az által talán fokoztatik, hogy ha a fecskendezés helye a megbetegedés helyéhez lehetőleg közel esik: a fecskendezést a kötőhártya alá, az átmeneti redőkbe alkalmaztam 3 szemen, kétszer 4—5 napi időközökben á 1—1 gr.-nyit. Az izgalom valóban rendkívüli is volt, amennyiben a szemhéjak vizenyős duzzanata a legerősebb fokot mutatta, a szemteke különösebb izgalma nélkül. Ez a vizenyő 3—4 nap alatt elmúlt, bár az átmeneti redőkben még fel nem szívódott tej is fehérlett a kötőhártyán át. Sajnos, a trachomás folyamatra semmiféle hatást sem észlelhettem ezen alkalmazási módtól. Összegezve eredményeimet, meggyőződésem, hogy ezen gyógymód a kankós kötőhártyagyuladás és a szarúhártya genyes gyuladásai ellenében csaknem fajlagos hatású; a szivárványhártya megbetegedéseinél is sokszor kiválóan eredményes, s általában minden szemgyuladás ellen több-kevesebb eredménynyel alkalmazható. Tekintettel arra, hogy az eljárás veszélytelen, egyszerű, s éppen az oly sok esetben vakságot okozó heveny fertőző szemgyuladások ellenében oly rendkívül hatásos:
