Szemészet, 1918 (54. évfolyam, Rendkívüli szám)

1918-06-16 / Rendkívüli szám

15

inkább gyalogos csapatok katonái jelentkeztek. A kiknél a jobb szem amblyopíájának megállapításánál a Dahlfeld-féle stereoskop-képek igen jó szolgálatot tettek.

A végül, a mi a simulálást illeti, legénységünk dicséretére legyen mondva, alig akadt egynéhány u. n. jóhiszemű aggravans, a kiknél is az üres szemüvegkeret vagy planüveg feltétele után a visas tetemesen megjavult, s alig volt alkalom, hogy complikáltabb leleplező eljárásokhoz kénytelen lettem volna nyúlni.

Tapasztalatok a háborús szemsérülésekről és szembetegekről.

Irta: Erdős Ödön dr., cs. és kir. főorvos.

Az 1916. év az orosz fronton, ahonnét én a betegeimet kaptam a defensiv harcz jegyében folyt le. Ez a módja a harcznak a tapasztalataim alapján, a mely a legtöbb alkalmat nyújt a feji sérülésre. A lövészárok védelme a test többi részét lehetőség szerint kíméli, de a fej annál jobban ki van téve a sérülésnek. A katona ügyel a minduntalan támadni készülő ellenségre, kiles a lörésen, majd czéloz a közeledő ellenségre, hogy árkait el ne érhesse. Az álló harcz, az úgynevezett csend meg éppen csak fejsérüléseket produkál. A sokszor igen közelfekvő két ellenséges vonal vadászik valósággal egymásra és egy-egy felbukkanó fej a czél, amely sokszor szomorú találat is.

A San partján 1914. év októberében olyan közel voltunk egymáshoz, hogy a köhögésüket lehetett hallani. Csend volt két hétig, egy oldalozó üteg vadászott a rudniki útra, és a csatárok egymásra. Sérülés nem volt harczból kifolyólag, de egy-két halott mindennapra esett: „fejlővés“.

És valóban a fejlővések legnagyobb része nem kerül be még a segélyhelyre sem.

Az én statisztikám a harczterektől távol eső losonczi tartalék-kórházban azokról a szemsérülésekről számolhat csak be, amelyek a 3—4 napi szállítást előreláthatólag kibírhatták.

Az 1916. évben szemsérülés volt 22, mely a fejsérülésekhez viszonyítva ennek 27'65 százalékát teszi ki. Ha az ember olvassa a békében közölt pontos tapasztalatokat és kísérleteket a fejlövésekről és az explosiós hatásról, úgy újat e téren a háborús sérülésekről sem mondhatunk. Uj csak egy van, a sérülést okozó lövedék neme, a mely még a közelmúlt balkán-háborúban is ismeretlen volt. Aknák, légi torpedók, különböző bombák, kézífegyvergránát, lángvető stb. stb. készülékek csak variálják e sérülések sokféleségét, de a lényeg ugyanaz.

A lényeg a lövedék mechanikai hatása az eleven erő nagyságához mérten. Nagy eleven erővel bíró lövedéknek veszik általában a kb. 700 méter távolságon belül kilőtt kézifegyverből eredőt (Holbeck), a shrapnellt és a többi lövedéket kisebb eleven erővel bírónak tekintik.

De nem teljesen áll ez, különösen nem a shrapnellről, még pedig az úgynevezett alacsonyan tempirozottról, melyekhez az oroszok kiváltképpen értenek.

iWég pedig, ha most a bulbus, vagy akár az orbita viselkedését vesszük szemügyre, hydrodynamiai nyomó erő szempontjából, úgy lát-