Szemészet, 1916 (53. évfolyam, Rendkívüli szám)

1916-08-13 / Rendkívüli szám

19

a ki bizonyos fajta Morse-alfabétának a hallószervre való átvitelét teszi lehetővé.

3. Schmeichler dr. egyet, tanár (Brünn): Bécsben két nagy központi vak-könyvtár van. A könyveknek innen vidékre való szállítása nehézségekbe ütközik, a minek oka egyrészt a könyvek nagy terjedelme, másrészt az e miatt relativ sok költség. Nem kell a kórházakból hamarosan a vakok intézetébe küldeni a vak katonákat, hanem lassan kell hozzászoktatni őket a vakság gondolatához, közben a vak-írásra és más hasonlóra játszva megtanítani őket.

4. Augstein dr. főtörzsorvos (Bromberg): A mint a vak katonáknál az orvosi kezelés megengedi, megkezdődik a tanításuk. Már a kezelésnél kezdi meggyőzni őket, hogy lankadatlanul tovább kell tevékenykedniük. Önkéntes adakozásból 5 millió gyűlt egybe a vak katonák számára Németországban és az azelőtt vasúti alkalmazott sérült katonák támogatására, a kik között szintén sok vak van, 3 millió áll rendelkezésre. Ezen kívül persze államsegélyt is kapnak.

VI.

Elschnig dr. indítványa.

A jelen háború megmutatta, hogy milyen nagy szükség van képzett szemorvosokra. Ezért sürgősen kívánatos, hogy:

1. a tanulmányi és vizsgarend megfelelő változtatásával az orvostanhallgatóknak a szemészetben való kiképzése javittassék;

2. minden activ katonaorvos ismereteinek mélyítése czéljából 3 hónapra szemészeti klinikára vezényeltessék;

3. a szemész-specialisták számának emelése lehetővé tétessék:

A) Minden civil- és katonakórházban szemészeti osztály felállításával.

B) Azáltal, hogy fiatal activ katonaorvosok 3 évig szemészeti klinikára való vezényeltetéssel szemorvosokká kiképeztessenek.

Az illetékes körök Ausztria-Magyarország szemklinikáinak vezetőivel együtt bízassanak meg a szabványok kidolgozásával.

VII.

1. Thurnwald dr. vezérfőtörzsorvos (Wien): Szabadjon nekem, mint az osztrák-magyar katonaorvosok közt a legidősebbnek, ezen fényes hadigyűlés rendezőinek, a Magyarországi Szemorvosok Egyesületének és fáradhatatlan elnökének, Grósz Emil dr. egyet, tanár, főtörzsorvosnak, valamint munkatársainak legőszintébb és legmelegebb köszönetünket kifejezni az érdekes látottakért és hallottakért. Szerencsés gondolat volt a harmadik tudományos hadigyülést a szemsérülések és szembetegségek igen fontos fejezetéről, Budapesten, ebben a Duna partján épült gyönyörű városban megtartani.

Ha a mai nap örömét a nagy idő nehéz komolysága kissé beárnyalja, mégis vigasztaló és jogos büszkeséggel tölt el bennünket ezt a hadigyülést Magyarország székvárosában, a különböző frontok harczi