Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
47 pedig az esetleges újból való fertőzés esélyei tekintetében. Mivel tehát conservativ úton ugyanoly eredményt érhetek el, mint a műtéttel, részemről radicalis beavatkozásra késztető okot nem találok és így az excisiók gyakorlásától elállók. Hangsúlyozni kívánom, hogy a műtétet technikája és főleg nagy tapasztalatokat igénylő indicatiói miatt avatatlanok kezében veszedelmes eljárásnak tartom és azért annak végzését általánosítva látni nem szeretném. Id. Imre József : Megnyugvással győződött meg arról, hogy lényeges részekben és a kezelés fő eszméi tekintetében előadók nem sokban térnek el attól, mit felszólaló kilencz évvel ezelőtt kifejtett volt. Vannak azonban eltérő nézetei, például a masszálás tekintetében, melyet sok esetben talál csekély s nem maradandó hatásúnak. Ő is gyakorolja, még pedig igen erélyesen, nyeles, forgó hengerrel s a vastag tarsus vékonyítására, a papillásan vastagodott kötőhártya redukálására néha minden másnál jobbnak találja, de csak a trachoma lefolyásának későbbi időszakaiban. Különösen az ellen akar felszólalni, hogy a kimetszésekkel s a kötöhártya megkaparásával kezelt esetek lefolyását, a két eljárás eredményeit, sikerét összehasonlítsák, mint előadók. A két kezelés teljesen különböző feladatot teljesít és egészen különböző esetekben alkalmazandó ; a megkaparás kitűnő szolgálatot tesz a megpuhult granulumok kiürítésére, a kötőhártyának ezektől való pontos megtisztítására, minden meghiányosítása nélkül, — a kimetszést végezni kell (felszólaló nézete szerint) a vastag tarsusból induló pannus-kitörések miatt vagy a bánthatatlan papillás túltengés miatt, de soha sem folliculusok miatt, ha ezeket kellő időben kezelhetjük s ezek ellen legfeljebb akkor, ha már sok lapisoldat után megkeményedtek. A két eljárást tehát nem kell összehasonlítani, hanem külön javaslatok szerint használni. A trachomás „reinfectióban“ nem hisz; az ilyen eseteket egyszerű recidiváknak ismerjük fel, ha megszokjuk a felszólaló kettős horgával a felső hajlás minden legkisebb zugát feltárni s minden rög és a tarsus minden erezett foltja alatt meglátjuk az aktiv trachoma-fészket. Újabb időben használható adjuvansa akadt olyan esetekben, mikor váladék kevés, a kötöhártya vékonyodik, a lapisos ecsetelés már nem sokat ér vagy felesleges, sőt néha az ecsetelés alatt is, secretio, vérmesség, fekély elmúlásában való segítségül : ez a formidin nevű, Parke-Davis és Társa gyárából való készítmény, mely poralakban a kötőhártyára fújva, mint nem izgató, szárító, fertőtlenítő, váladékot apasztó, a szaruhártya reaktiv folyamatait élénkítő anyag szólónak sok jó szolgálatot tett. Goldzieher Vilmos: Goldzieher a Spanyol-té\e referátum egyik pontjáról akar észrevételt tenni. Vonatkozik a pannus kezelésére. A referens ugyanis egy pár szóval érintette a blennorrhoeás váladék beoltását pannus ellen, mely eljárást aggályosnak tart. Minthogy szóló tudomása szerint az egyetlen szemorvos, kinek személyes tapasztalatai vannak a beoltás eredményeiről, a következőket állítja: a beoltás módszere ultimum refugium és pedig olyan esetekben, a hol a pannus más módon nem gyógyítható. Szóló nyolc/ esetben alkalmazta és gyönyörű eredményeket értei, természetesen olyan esetekben, a hol pannus crassus jelen volt és az egyének már vakok voltak. Leírja az alkalmazás módját, és szükségesnek tartja az előzetesen bakteriologice megvizsgált oltóanjagot enyhe esetből (blennorrhoea neonatorum) venni. Az ellenvetések, melyeket eddig a régi módszer újólagos alkalmazása ellen felhoztak, olyanoktól erednek, kik a módszert még nem alkalmazták és a priori elitélik. Különben az e tárgyról írt munkálataira utal. Blaskovics László ama feltűnő különbségre, a mely a két referáló statisztikája között látható, azt a megjegyzést teszi, hogy teljes mértékben megerősíti id. Imre József tagtársának azt az észlelését, hogy a trachoma súlyossága és alakja vidékenként igen eltérő s már ezért is lehet eltérés, hasonló orvosló módok között. De különbség támadhat az eredményben az indicatio megállapítása és a szerint is, hogy mit nevezünk gyógyult esetnek. A ki kevés excisiót végez, bizonyára a legsúlyosabb eseteket válogatja erre ki, azután kisebb eredményt tud kimutatni. A kaparásra kerülő esetek nem mindig hasonlíthatók össze a kimetszéses esetekkel, mert az utóbbit igen sokszor végezzük