Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
42 és nem is régi trachomában szenvedőt, a kinél a gyógykezelésnek csak pár heti megszakítása már az állapot megrosszabbodását vonta maga után, sőt a folytonos gyógykezelés közben is előfordultak pannusrecidivák vagy pannusképződések olyanokon is, a kiknek sem a műtétkor, sem a műtét előtt cornealis complicatióik nem voltak. Ugyanilyen tapasztalataink vannak a nem operált betegeinkre vonatkozólag is, illetve olyanoknál, a kiken csak a kötöhártya lekaparását s esetleg a mélyebben levő kocsonyás tömegek expressióját végeztük. Szembeötlő különbséget tehát az operált és nem operált szemek sorsa között megfigyeléseim alapján nem tartok valószínűnek. Hogy új csomók képződése és friss vagy kiújuló pannus úgy az excision átesett, valamint a kapart szemeken is nem tartozik a ritka jelenségek közé, azt sokszorosan beigazolt ténynek tekintem. Ezek szerint azon kérdés eldöntését, hogy mennyivel előnyösebb az excisio a kaparásnál a reinfectio, vagy pannus képződésének eshetősége szempontjából, avagy képes-e általában a radicalis beavatkozás a gyógyulás időtartamát megrövidíteni, a legnehezebben megoldható feladatok egyikének tartom. Köztudomású, hogy a betegek értelmisége, foglalkozása, a helyi és socialis viszonyok különböző volta, a melybe az egyes betegek kórházi gyógykezeltetésük után jutnak, továbbá minden egyes egyén trachomájának különböző viselkedése a gyógykezelési eljárásokkal szemben, mindezek olyan befolyással vannak a trachoma lefolyására, hogy bármilyen beavatkozás értékelését is óriási mértékben megnehezítik. Igénytelen nézetem szerint megbízható alapot az excisio s az abrasio, vagy egyéb conservativ eljárások hatásának megítélésére csak oly módon kaphatunk, ha az elbírálást zavaró minden mellékkörülmény kizárása czéljából csak azon eseteket veszszük számításba, melyeknél műtétkor mindkét szem közel ugyanazon elváltozásokat mutatta, de az excisiót éppen az összehasonlíthatás kedvéért csak az egyik szemen végeztük. Természetes, hogy ilyen statisztika csak nagyon nehezen lesz összeállítható, nemcsak azért, mert ugyanazon egyén két szemének állapota között sokszor van kisebb-nagyobb különbség, s így a kívánt statisztika első feltétele is már gyakran hiányzik, de azért is, s talán főleg azért, mert az, a ki az excisiók fölényességéről avagy annak ellenkezőjéről van meggyőződve, nehezen fogja magát arra határozni, hogy adott esetben a műtétet csak az egyik szemen hajtsa végre, illetve, hogy általában végrehajtsa, — pusztán a statisztika kedvéért. Megvallom, már évek előtt gondoltam ilyen statisztika létesítésének szükségességére s részemről igyekeztem lehetőleg nagyobb számú operatiót a jelzett értelemben végezni, de jó szándékom önkéntelenül meghiúsult a miatt, hogy a műtét elvégzésére meggyőződésem ellenére még a statisztika szempontjából nagyon is kívánatos esetekben sem tudtam elszánni magamat. E miatt az utolsó időkben már alig kerül sor műtétre. Ezt részben sajnálom is, mert szilárd meggyőződésem, hogy számadatok alapján, csak az említett módon vélem a kérdést kifogástalanul eldönthetőnek. Bármily gonddal, körültekintéssel és elfogulatlanul összeállított olyan kimutatást, mely mindkét szemen végzett műtétekre vonatkozik, éppen azért, mert az összehasonlítási, illetve ellenőrzési alap hiányzik, vitathatónak tartok. Sajnos, saját alább ismertetendő statiszti
