Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
40 indicatiók alapján végzett nagyszámú operatiók 51/* évi tapasztalatai azon meggyőződésre bírtak, hogy a helyesen vezetett conservativ kezelés eredményei semmi tekintetben sem állanak mögötte az excisiók hatásának. A műtéti therapiát évekkel ezelőtt kiterjedten alkalmaztam a Blaskovics útmutatásai mellett megtanult technika és elvek szerint. Az ő vezetése alatt álló budapesti állami szem kórházban operáltakon észlelt jó eredmények arra késztettek, hogy e kiváló hatásúnak megismert műtéti eljárást a saját betegeimen is alkalmazzam. Így az 1908. év utolsó 4 hónapjában a szegedi állami szemkórházban már 95 esetben végeztem a combinált excisiót, a következő évben pedig 140-szer. Azonban már alig 11/% évi észlelési idő megtanított arra, hogy e radikális eljárás nem az a csalhatatlan és megbízható gyógyszer, a melynek gondoltam, s a minőnek azt még 1909-ben a szegedi orvos-egyesületben tartott ismertetésben vallottam. A műtéttel elért eredmények jó ideig igen biztatóknak, sok esetben meglepőknek bizonyultak. Megállapítható volt, hogy a pannus majdnem kivétel nélkül gyorsan feltisztult, a subjectiv és objectiv tünetek egyaránt oly gyorsan javultak, hogy a betegek a szükséges utókezelés czéljából sokszor csak nehezen voltak a kórházban benttarthatók, vagy bejáró kezelésre bírhatok. A gyógykezelési eljárás ez időben abból állott, hogy az excisióra alkalmasnak talált esetekben többnyire minden egyéb előzetes kezelés nélkül végeztetett a műtét, tehát nem lehetett alkalom meggyőződést szerezni a felől, hogy azon, műtét útján gyorsan javult illetve gyógyult esetek miképp reagáltak volna a conservativ kezelésre. A míg csak nem régen operált betegek után alkottam meg véleményemet, semmi okom sem volt a radikális beavatkozástól adott esetekben tartózkodni s így az excisiót magam s akkori segédem Spanyol Béla dr. útján gyakoroltuk mindenkor, a midőn a műtét indicatióját Blaskovics elvei szerint megállapítottuk. Mind sűrűbben jelentkeztek azonban olyan 1 vagy 11/2 évvel előbb operált betegek, a kiken friss /?ű/2««s-képződést vagy csomókat találtunk, többnyire olyanok, kik a kórházból való távozás óta gyógykezelés alatt nem állottak. Többször hallottunk olyan panaszt, hogy a subjectiv érzés az operált szemen rosszabb, mint annak előtte volt. Ezen tapasztalásokat elsősorban a bejáró betegek kezelését végző másodorvosom tette és megfigyeléseit csakhamar magamnak is alkalmam volt helyesnek találni. Természetszerűleg az ilyen észleletek megingatták bizalmamat a műtét eredményeinek tartósságát illetőleg és alapos kételyem támadt aziránt, vájjon czélszerü-e egy különben is a szövet megrövidülésével járó betegség ellen oly beavatkozással élni, mely minden valószínűség szerint a kötőhártyát még nagyobb mértékben rövidíti meg, mint a természetes úton is bekövetkező zsugorodás, a nélkül, hogy a folyamat kiújulása ellen nagyobb biztosítékot nyújtana, mint a conservativ eljárások. A talált kedvezőtlen eredményeket annak tulajdonítottam, hogy talán nem válogattuk meg jól az operálandó eseteinket s így az indicatiókat megszorítottuk oly irányban, hogy csak akkor operáltunk, midőn a conjunctivalis elváltozások élesen határolódtak el az ép szövettől, nem terjedtek messze túl a tarsus felső szélétől, a conjunctiva zsugorodása
