Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
14 hatjuk, hogy a látásélességnek ennyi vagy annyi az értéke a Snellen-féle jelekkel mérve, ennyi vagy annyi a betűkkel, avagy a Landolt-féle karikákkal vizsgálva stb. De hogy ennek a relativ látásélességnek a mérésére helyesen csak fokmértéket használhatunk, az bizonyos. Még pedig azért, mert a retina gömbfelületet alkot, melynek középpontja a szemnek távolba nézéskor egynek vehető csomópontjával meglehetősen összeesik. A mérésre tehát nem lenne alkalmas a hosszmérték, hanem a retina két említett pontjától a szem csomópontjához vont vonalaktól körülzárt szög. Minthogy e szög a látószöggel, vagyis a tárgy két végpontjától a szem csomópontjához vont vonalaktól körülzárt szöggel egyenlő (mert csúcsszögek), jogosan mérjük a látásélességet szögmértékkel. Nem kevésbé helyes az is, hogy a látószög két szárától és a tárgy síkjától körülfogott háromszög egyenszárú. így tehát sík tárgyat (jelt vagy betűt) használva a vizsgálathoz, e tárgy nagyságát tangensértékben, még pedig a látószög fele tangensének kétszeresében (2 tg “) kell kifejeznünk, mert az egyenszárú háromszöget előbb a csúcsszög felezésével két derékszögű háromszögre kell bontanunk, hogy tangensértékkel számolhassunk. Mindez helyes és éppen ezért helyes az is, ha l'-nyi szöggel mérjük a visus egységét, hogy 2'-nyi látószögnek megfelelő látásélesség: V* és iy-nyi látószögnek megfelelő látásélesség: 2. Helyes azért, mert reciprok értékekkel a számolás így történik. Vagyis helyes azért, mert a visus megjelölésére használt értékek valóban a látásélesség különböző értékeivel arányosak. Más szóval, ha azt mondom pl., hogy: v = 2 kétszer akkora, mint v= 1, ez valóban úgy is van, és helyes az is, ha azt mondom, hogy pl.: v = 72 félakkora értéke a látásélességnek, mint: v—1. A v - formula, a fönt megjelölt meghatározásban azonban már nem egészen kifogástalan. Még pedig azért nem, mert a tangensértéket (helyesebben 2 tg et) teszi a szög helyére. Ha ugyanis a vizsgálatra £ használt betűnek a nagyságát úgy állapítjuk meg, hogy a „D“ távolságában adja az 5 percznyi szöget, ez helyesen csak erre a távolságra áll. Mihelyt a betűt a vizsgálat távolságára közelítjük, a szög értéke más arányban változik meg, mint a betűé. Mert hiszen a szögek nem növekednek arányosan a tangenseikkel. így a Snellen-íé\e betű, az 5/s látásélességnek megfelelő kivételével, valamivel kisebb lesz, mint a neki tulajdonított szögérték. Ez a hiba a vizsgálatainknál ugyan elenyésző, kivált százalékos számításban, de mathematikai szempontból mégis fönnáll. Ha Snellen meghatározása szerint szerkesztjük a betűket, az 5/60 látásélesség megfelelő betűjének pontosan 10-szer akkorának kellene lennie, mint 5/ö visus megfelelő betűjének. Ha pedig a 10 percznyi és 1 percznyi látószög tangenseit számítjuk ki, az első értéknek megfelelő betű mintegy 0'2 mm.-rel nagyobb, mint a másik érték tangensének tízszerese. A különbség tehát kicsiny, de mégis lemérhető nagyságú. A hiba elenyésző, de a képlet még sem mathematikai pontosságú. Ha viszont a látáspróba betűit szerkesztjük helyesen, miként ez tudtommal történni is szokott, akkor a látáspróba betűire nem vág pontosan Snellen képlete.