Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
68 megismételték az ő ily irányú kutatását, s a szigeteken leltek is igen kis mennyiségű zsírt kisebb-nagyobb szemcsékben eloszolva. Szerintök a zsírcseppecskék egyszerűen reárakodnak a gliarostokra. A zsír eredetét illetőleg két eshetőség van: vagy a vérből, vagy a festékes hámban levő lipoidcseppek eloszlásából jutnak a retinába. Mindenesetre oly kevés a retinában látható zsír, hogy ennek nem lehet szerepe a feltűnő szemtükri kép keletkezésénél. „Az az erős reflexió, mely a foltok csillogó fehér kinézését okozza — Hess szerint — összefüggésben van a retinában levő nagyon sok vacuolummal. A retinának oedemás, cystoid átalakulásos állapota és a szövetelemek degeneratiója magában idézi elő az élénk fehér színt“. Ez annál is inkább valószínű, mivel az ilyen foltok a megnyitott bulbusban szürkés-barnás színűek. A naphthalin-hályog és a szembeli egyéb elváltozások tulajdonképpeni okát mindeddig nem látjuk tisztán, azt azonban látjuk, hogy az eddigi elméletek: a Peters-é, Kolinsky-é, Klingmann-é, Magnus-é, sőt még a Hess nézete is különböző kifogások alá eshetnek. Peters és tanítványa Sala a csarnokvizet nagyobb concentratiójűnak találták. Az osmotikus viszonyok zavara lenne szerintök a lencsehomályok előidézője. Ezzel szemben Niewerth csökkent concentratiót lelt, másfelől pedig a Peters által feltételezett osmotikus viszonybeli zavarnak a lencse zsugorodását kellene okoznia, holott tudjuk, hogy a naphthalinozott állat lencséje nagyon is duzzad. A Peters és Sala elméletének másik részét, mely a sugár-epithel elváltozásaival hozná összefüggésbe a hályogképződést, szintén el kell ejtenünk, hasonlóképpen áll a dolog a Kolinsky és Klingmann nézetével is, kik a sugártest állítólagos gyuladásának tulajdonítanak nagy jelentőséget. Ezek ellen szólnak a szövettani vizsgálatok eredményéről mondottak. Magnus a naphthalinkataraktás lencsében naphthalint igyekezett kimutatni, s a száraz, porrátört lencsékből pikrinsavas alkohollal sárga tűk fellépését látta. Ezt — mint Salffner dolgozatából látom — Faravelli minden normális lencséből előállította. Ez ellen felhozhatom, hogy Hess nyomán magam is megkíséreltem direkt érintkezésbe hozni a szemet, illetőleg a lencsét naphthalinnal, Salffner pedig intravénásán adott naphthalint a nélkül, hogy bármi elváltozás lépett volna fel a szemben. A naphthalin-olajba tett lencse akár egy évig is átlátszó marad (Salffner). Semmi más úton nem idézhetők elő az ismert elváltozások, csak a gyomorba vitt naphthalin segítségével, ezért jogosan állíthatjuk, hogy nem maga a naphthalin, hanem annak valamely bomlásterméke szerepelhet itt. És mint Igersheimer és Rubens kimutatták, a vérben csakugyan jelen is van a naphthalin egyik származéka, az a-naphthol és ezt két esetökben teljes bizonysággal a csarnokvizben is ki tudták mutatni. Bizonyos azonban, hogy a-naphthol jelenléte nem tekinthető a szembeli elváltozások igazi okának, mert a-naphthollal semminemű elváltozást előidézniök nem sikerült. Ugyanily negatív eredményre jutottak a tf-naphthollal ők is, Kolinski is. Ézeken kívül hasonló vizsgálatok történtek nitronaphthalinnal, anthracennel (Kolinski), dioxynaphthalinnal, naphthalindichloriddal, naphthalinsulfonsavval is (Salffner), mindegyikkel negativ volt az eredmény. Annak bizonyságára, hogy a naphthalinozott állat vérében jelen van a lencse-homályokat előidéző méreg, hivatkozom arra, hogy 1. ilyen vér serumából egy-két cseppet üvegtestbe fecskendezve, a lencse
