Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)

1913-03-23 / 1. szám

64 pl. egy 2500 grammos nyúl 5 gr. naphthalinnál többet nem igen bir el súlyos és az állatot egy-két nap alatt elpusztító mérgezés nélkül. A kísérlethez csak fiatalabb állatokat ajánlatos használni. Idősebb álla­toknál a lencsebeli elváltozások nehezebben fejlődnek ki teljesen, szövet­tani vizsgálatra pedig nem alkalmasak. Még fiatalabb nyúl lencséje is alig használható fel szövettani vizsgálatokra, az egészen kifejlett idősebb nyúl lencséje pedig még többszörös beágyazás után is teljesen alkal­matlan a metszésre. Összesen 22 nyúlon vizsgáltam a naphthalin által okozott szem­­beli elváltozásokat, ezért nyugodtan merem tapasztalataimat az ily irány­ban kutatóké mellett elmondani és — a hol meggyőződésem kívánja — velük kissé ellentétbe is helyezkedni. A legkorábbi elváltozást a naphthalin beadása után 6 órával lát­tam, a midőn a lencsekéregben egy finom, kristálytiszta küllő vált lát­hatóvá. A legtöbb esetben csak 12—18—24 óra múlva vagy napok múlva tudtam valami elváltozást fellelni, a minek az a magyarázata, hogy az állatokat lehetőleg sokáig akarván megfigyelés alatt tartani — különösen első kísérleteimnél — aránylag igen kicsiny naphthalinmeny­­nyiséget adtam egy-egy alkalommal (0'30—0 50 gr. pro dosi 1500 gr. súlyú nyúlnak). Később megmaradtam a fennemlített adagoknál. Még így is több állatot vesztettem el, mielőtt még értékesíthető megfigyelése­ket tehettem volna. Általánosságban Hess véleményét fogadják el, mely szerint a leg­első elváltozások a lencsében vannak. Azt tapasztalhatjuk azonban, hogy a retina elváltozásai igen gyakran napokkal megelőzik a lencse elvál­tozásait. Ezek a retinalis elváltozások leggyakrabban elszórtan fellépő kicsiny, egy tized, egy ötöd papillányi szabályos kerek, élesszélű, csil­logó, fehér plaqueok képében lépnek fel. A plaqueok később nagyobb és nagyobb számban lelhetők, az egymás mellett levők egybeolvadnak, körülöttük itt-ott kisebb-nagyobb vérzések állanak elő. Ezekről egyik vizsgáló sem emlékszik meg, pedig kifejezettebb retinalis elváltozások­nak gyakori kísérői ezek a vérzések. Némely esetben az egész retina diffuse bágyadt, borús, a vénák kissé teltek, de a fehér szigetek ilyenkor esetleg hiányoznak is. Egy harmadik igen érdekes jelenség a retinán, hogy néha tűszerű, hosszú, hegyes kristályok lépnek fel, melyek részben a retinán, részben a retinából kiállva láthatók. Egy ilyen esetet láttam (10. sz. nyúl), ez valószínűleg azonos azzal, a mit Panas (1887) látott, a midőn a retinán fekvő és az üvegtestben csillogó apró kristálykák léptek fel. A festékes hám festéke már egy-két nappal a naphthalinozás után bizonyos ziláltságot mutat, később a retinán fellépő fehér szigetek körül barnás gyűrű képében felhalmozódhatik. A fehér plaqueok közepe gyak­ran tányérszerűen excaválódík. A lencsén legelőször az említett kristálytiszta küllőcskék látha­tók, ugyanakkor a mellső felszínen finom hepe-hupásságot vettem észre. Ennek annyiban nem mindig tulajdoníthatunk jelentőséget, a mennyiben a nyúl lencséjén ilyen görbületbeli kis egyenetlenségek nor­mális viszonyok között is megfigyelhetők. Sokkal feltűnőbb azonban a küllőcskék fellépésével egyidejű nagyfokú duzzadás. A mellső csarnok már egy nap múlva határozottan sekélyebb s a duzzadás következtében pár nap alatt nagyon feltűnővé válik a mellső kéreg csillagos rajzolata.

Next

/
Thumbnails
Contents