Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
64 pl. egy 2500 grammos nyúl 5 gr. naphthalinnál többet nem igen bir el súlyos és az állatot egy-két nap alatt elpusztító mérgezés nélkül. A kísérlethez csak fiatalabb állatokat ajánlatos használni. Idősebb állatoknál a lencsebeli elváltozások nehezebben fejlődnek ki teljesen, szövettani vizsgálatra pedig nem alkalmasak. Még fiatalabb nyúl lencséje is alig használható fel szövettani vizsgálatokra, az egészen kifejlett idősebb nyúl lencséje pedig még többszörös beágyazás után is teljesen alkalmatlan a metszésre. Összesen 22 nyúlon vizsgáltam a naphthalin által okozott szembeli elváltozásokat, ezért nyugodtan merem tapasztalataimat az ily irányban kutatóké mellett elmondani és — a hol meggyőződésem kívánja — velük kissé ellentétbe is helyezkedni. A legkorábbi elváltozást a naphthalin beadása után 6 órával láttam, a midőn a lencsekéregben egy finom, kristálytiszta küllő vált láthatóvá. A legtöbb esetben csak 12—18—24 óra múlva vagy napok múlva tudtam valami elváltozást fellelni, a minek az a magyarázata, hogy az állatokat lehetőleg sokáig akarván megfigyelés alatt tartani — különösen első kísérleteimnél — aránylag igen kicsiny naphthalinmenynyiséget adtam egy-egy alkalommal (0'30—0 50 gr. pro dosi 1500 gr. súlyú nyúlnak). Később megmaradtam a fennemlített adagoknál. Még így is több állatot vesztettem el, mielőtt még értékesíthető megfigyeléseket tehettem volna. Általánosságban Hess véleményét fogadják el, mely szerint a legelső elváltozások a lencsében vannak. Azt tapasztalhatjuk azonban, hogy a retina elváltozásai igen gyakran napokkal megelőzik a lencse elváltozásait. Ezek a retinalis elváltozások leggyakrabban elszórtan fellépő kicsiny, egy tized, egy ötöd papillányi szabályos kerek, élesszélű, csillogó, fehér plaqueok képében lépnek fel. A plaqueok később nagyobb és nagyobb számban lelhetők, az egymás mellett levők egybeolvadnak, körülöttük itt-ott kisebb-nagyobb vérzések állanak elő. Ezekről egyik vizsgáló sem emlékszik meg, pedig kifejezettebb retinalis elváltozásoknak gyakori kísérői ezek a vérzések. Némely esetben az egész retina diffuse bágyadt, borús, a vénák kissé teltek, de a fehér szigetek ilyenkor esetleg hiányoznak is. Egy harmadik igen érdekes jelenség a retinán, hogy néha tűszerű, hosszú, hegyes kristályok lépnek fel, melyek részben a retinán, részben a retinából kiállva láthatók. Egy ilyen esetet láttam (10. sz. nyúl), ez valószínűleg azonos azzal, a mit Panas (1887) látott, a midőn a retinán fekvő és az üvegtestben csillogó apró kristálykák léptek fel. A festékes hám festéke már egy-két nappal a naphthalinozás után bizonyos ziláltságot mutat, később a retinán fellépő fehér szigetek körül barnás gyűrű képében felhalmozódhatik. A fehér plaqueok közepe gyakran tányérszerűen excaválódík. A lencsén legelőször az említett kristálytiszta küllőcskék láthatók, ugyanakkor a mellső felszínen finom hepe-hupásságot vettem észre. Ennek annyiban nem mindig tulajdoníthatunk jelentőséget, a mennyiben a nyúl lencséjén ilyen görbületbeli kis egyenetlenségek normális viszonyok között is megfigyelhetők. Sokkal feltűnőbb azonban a küllőcskék fellépésével egyidejű nagyfokú duzzadás. A mellső csarnok már egy nap múlva határozottan sekélyebb s a duzzadás következtében pár nap alatt nagyon feltűnővé válik a mellső kéreg csillagos rajzolata.
