Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
1 másik szem gyuladása, vagy fájdalomnélküli látásromlása. Ezekben az esetekben feltűnő gyakran leltünk az enukleált szemben csontképződést, mely többnyire az egész chorioideára kiterjedt s a csontkehely éles, tüskés széle a corpus ciliareig előreterjedt. Az első évben kitört sympathicusgyuladások a fellépés ideje szerint a következőképpen oszlanak meg: 11% a sérülés után egy hónapnál rövidebb idővel lépett fel, egy hó és fél év között 40%> fél év és egy év közölt 15%. Két hét az általában alsó határnak tekintett időköz, két esetünkben azonban ez az időköz rövidebb volt. Egyikben 12 nap alatt, másikban 8 nap alatt történt meg az átterjedés. A sérült szem enucleatiója után három esetben lépett fel ophth. sympathica (86., 106., 109.). Egy esetben egy héttel, egy esetben két s egy esetben legalább három héttel a másik szem enucleatiója után. Ebből csak azt láthatjuk, hogy a véráramban levő — vagy általánosságban szólva — az először beteggé lett szemből kilépett kórokozónak a másik szemben megtelepedéséig hetek telhetnek el. De ezt csak bizonyos határokon belül tételezhetjük fel, mert nem ismerjük azt az időt, mely a fertőző anyag bejutásától a gyuladásos jelenségek fellépéséig eltelik. Valószínű, hogy ez különböző lehet. Egyébként a három eset közül kettő gyógyult, egynél a felvétel és kibocsátás között a látás 5/20-ról 5/7o-re csökkent. Az esetek 6%-ánál semminemű sérülés sem érte az előbb beteg szemet, hanem oly gyuladás tette tönkre, mely a cornea áttörésével, egyes esetekben iriselőeséssel járt. Ha — mint ezt nagy általánosságban el is fogadjuk — fertőzésen alapul a sympathiás ophthalmia: a fertőzés lehetősége meg van adva az ilyen esetekben is. Legfeljebb annyiban könnyebben jöhet létre a szem belső részeinek megfertőzése sérüléseknél, a mennyiben a szemet perforáló idegen test, vagy akár a rupturát okozó tompa ütés következtében esetleg direkt besodortatnak bacteriumok a szem belsejébe, míg a gyuladásos eredetű perforatióknál — úgy látszik — nem okvetlenül kell a gyuladás kórokozójának, vagy a kötőhártya egyéb bacteriumainak bejutniok. Másrészt, azt hiszem, azért is ritkább a cornea áttörésével járó gyuladásokat kisérő uveitis, mert a gyuladás kifejlődése közben idő és alkalom van a csarnokviz, üvegtest és az intraocularis szövetnedvek immuntesttartalmának megnövekedésére. Ezt a feltevést sok kísérleti pathologiai tény támogatja s ebben kereshetnénk magyarázatot arra a tényre, hogy pl. a legvirulensebb bacteriumok által okozott szarufekély nyomán, mely a szaru teljes elpusztulásához vezet, nem gyakran támad az uvea genyes gyuladása, vagy panophthalmitis, hanem a gyuladás a legtöbb esetben főképpen csak a corneán és az uvea legmellső részén : az irisen zajlik le. Ugyanilyen módon érthető, hogy a gyuladásos folyamatok közben megnyílt szem belsejében nehezebben telepedhetik meg oly kórokozó, mely később ophthalmia sympathicát idézne elő. Azokat a lappangó uveitiseket, melyeket előbb vagy utóbb a másik szem hasonló betegsége követ, természetesen nem vehetjük itt figyelembe. Hogy egyáltalában szóba hozom, annak az a legutóbbi időkben ismét felmerült felfogás az oka, a mely szerint ezek voltaképpen teljesen analogonjai lennének az ophthalmia sympathicának. Alább lesz alkalmam még kitérni erre a nézetre, melyet oly tudományos készültséggel és oly kitűnő érvelésekkel támogatnak kiváló vizsgálók. 42
