Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
219 nappal érintsék meg a beteg szemeit a használandó eszközökkel, hogy hozzászokjanak. Az is fontos volt, hogy az operálással nem lehetett sokáig várni, mert különben a beteg félelme oly mérvet érhetett el, hogy a kifejlődött szemhéjgörcs miatt nem is volt végezhető. Sokszor a betegek félelmükben még műtét nélkül is inkább azt vallották be, hogy látnak. Graefe már 1855-ben azt ajánlotta, hogy csak azon hályogost operálják meg, ki 6 m. távolságból meg tudja ítélni a világosság és sötétség közti különbséget s a kinek látótere gyertyával vizsgálva rendes kiterjedésű, mert csak így biztosítható megközelítőleg a siker. A narcosis, érzéstelenség felfedezése óriási hatással volt. Bölcsője Anglia és Amerika. 1846-ban Jackson vegyész ajánlotta az aethert narcosisra s Morton bostoni fogorvos alkalmazta először. 1847-ben Sir James Young Simpson az aether helyett a chloroformot hozta alkalmazásba. Flourens Párisban azt írja az űj narcoticumokról, hogy „ha az aether nagyszerű, de borzalmas szer, akkor a chloroform még nagyszerűbb, de még borzalmasabb“. A szemészeti műtéteknél nem nagyon szerették alkalmazásukat egyrészt veszélyességük miatt, másrészt a narcosis utáni hányás sokszor a műtét eredményére nézve nagyon kedvezőtlen hatású volt. Graefe a gyakoribb üvegtest-előeséseket a chloroformnak tulajdonítja és szorosan körülírja, kiknél és mely hályogfajtánál ajánlatos a narcosis. Helyi érzéstelenítés egyáltalán nem létezett. 1862-ben Schroff a Niemann által cocalevelekből előállított alkaloida érzéstelenítő és érösszehúzó hatását Bécsben már bemutatta, a szemre való hatását azonban csak 1880-ban Koller fejtette ki és 1884-ben lett közkincscsé. A chemiai tudás fejlődésével a szemészeti gyógyszerkincs is szaporodott, így 1862-ben Fraser a calabarbab alkoholos kivonatával pupillaszűkülést tudott elérni, a minek fontosságát Argyll-Robertson felismerte és a szemorvoslásban felhasználta. Rendszerint hyosciamus- vagy belladonnakivonatot csepegtettek műtét előtt a szembe, úgy az atropin, mint a többi pupillatágítószer, valamint a pilocarpinum hydrochloricum csak később jöttek divatba. Míg a múlt század elején rendszerint mindkét szemet egy ülésben operálták, addig már a század közepén, okulva az előbbi eljárásból származhatott veszélyekből, egy alkalommal csak egy szemet operáltak. Asepsis és antisepsis még nem létezett, a genyedés okozóit nem ismerték, de már Himly a múlt század elején mint furcsaságot a kézmosást ajánlotta és bizonyos mértékben a tisztaság iránti érzéket akarta felkelteni, de sajnos, igen kevesen hallgattak reá. Arit a műtét utáni veszteségeket számításunkon kívül eső véletlennek tulajdonította; Graefe a szaruhártyalebeny rossz táplálkozásában és a lebeny túlságosan magas voltában kereste az okot. Az operálásnál az eszközöket bársony- vagy selyembéléssel bíró tokokból szedték ki, az operáló néha szájába is vette az eszközt, ha egyszerre többre volt szüksége. Már haladás az, a mit Arit ajánlott, hogy minden operáláshoz egy pohár kölni víz és egy pohár közönséges víz készíttessék, hogy műtét után az eszközöket megtisztogathassák. E viszonyok mind nagyot változtak, midőn Semmelweis, Pasteur, majd Lister új tanokkal álltak elő, melyekkel az antisepsis és asepsis alapját megvetették és kik mint úttörők világosságot derítettek a sötétségre. Az operálás után a betegeknek mindkét szemét bekötötték. Beer
