Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
215 A ki Schuleket közelről ismerte, jól tudja, mily sokat aggódott ő a magyarság sorsán, milyen nagy érdeklődéssel figyelte meg e szempontból a külpolitikai viszonyokat s csak nevet azon az egy időben némely ellenfelétől szélnek eresztett pletykán, hogy ő — pánszláv érzésű volt. Az ilyen gyanúsítás csak arra jó, hogy megmutassa, mennyire nem tudtak ellene komolyabb s alaposabb kifogást emelni. * ❖ * Schulek csak éppen két évig működött városunkban; 1874 áprilisában kinevezték Budapestre, klinikáját átadta időközben m.-tanárrá lett segédének, Feuer-nek s ő maga kiment külföldre, mivel előde még abban a nyári félévben meg akarta tartani előadásait. Pesten 1874 október elején vette át a szemklinikát s ott éppen úgy újonnan kellett szerveznie mindent, mint Kolozsváron. Haláláig, 1905 márcziusig, tehát 31 éven át működött ott, egy esztendei, súlyos betegségtől okozott megszakítással; a csekély kezdetből, szűkös viszonyok közül kiemelte klinikáját az egész ország bizodalmát élvező, óriási forgalmú intézetté, a szemészet hazai mívelésének, szemészeti szakemberek képzésének főcentrumává s ezzel megteremtette a magyar szemorvosi iskolát s magasra emelte a hazai orvosok nagy részének szinvonalát a szembajok gyógyítása terén Élte egy, de magas czél szolgálatában telt el. Sok érdemét, főleg az orvosképzés terén kifejtett nagy és szakadatlan munkáját több irányú elismeréssel viszonozta a nemzet s főleg az orvosi kar meg az egyetem; félő azonban, hogy róla a rohanó kor új meg új benyomásai közt orvosok és irodalom elfelejtkeznek. Hiszen az ő értékéből ez nem von el; az embernek sorsa ez, kit egy-két nemzedék elmúltával,hacsak nem nagy államférfi volt, családján kívül, más rendesen nem emleget. De Schulek az orvos-ügy, az orvos-képzés nagyjai közé tartozik; Balassa, Stáhly, Korányi neve mellett kell az övét is örök emlékezetben tartanunk. Ha a negyvenéves forduló alkalmával arczképét a tőle megalapozott s most ismét egy (éppen a legrégibb) tanítványa vezetése alá került klinikán elhelyeztem: ez emlékeztető akar lenni egyfelől arra, hogy nevét hű tiszteletben tartani kötelesek vagyunk, másfelől arra, hogy az ő önzetlen, csak a beteg érdekét néző, a tapasztalatok gyűjtésében serény, régi jót a bizonytalan újért el nem dobó, de tapasztalás nélkül ítéletet nem mondó irányát, az ő és a magyar szemorvosi iskola irányát, meghazudtolni, meghamisítani nem szabad!
