Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)

1913-03-23 / 1. szám

Első teendőim egyike volt a kórház kútjának a kitisztíttatása. Sok métermázsa iszap és sár került így elő a sekély kút fenekéből, de a víz mégsem tisztult fel. Mikor a közegészségügyi kormány figyelmét e körülményre felhívtuk, az rövidesen vízvezeték és mélyfúrású kút készítését rendelte el. A vízvezeték még a múlt év folyamán elkészült, a mélykút fúrása pedig folyamatban van. A vízvezeték készítésével egyidejűleg szaporítottuk az árnyékszékek számát és azokat az adott körülményekhez képest a hygiene szabályainak megfelelőleg iparkodtunk átalakítani. A vízvezeték készítése tette lehetővé, hogy az operáló- és rendelőszobákban állandóan folyó meleg víz áll rendelkezésünkre és hogy a fürdőszobákat Neptun-kályhákkal és új zománczozott vasfürdőkádakkal láthattuk el.

A kórház telkét az utcza és a szomszédos kert felől egy 2 méter magas deszkapalánkkal kerítettük be.

Ez átalakításokkal sokat nyert a kórház, de mindezek távolról sem elegendők ahhoz, hogy az oly szépen fellendült és trachomával oly rettenetesen megfertőzött népes vidék közepén levő országszéli kulturintézet minden hiánya pótolva legyen.

Mert például még most sincsen a bejáró betegek részére váróterem, a miért azok a hideg és huzatos kapubejáratban kénytelenek gyülekezni és várni. Megfelelő konyha, éléskamra, pincze és jégverem hiánya miatt a betegeket és alkalmazottakat nem tudjuk házilag élelmezni s így ki vagyunk téve a helybeli parasztvállalkozó önkényének. A mosást mosókonyha hiánya folytán ugyancsak parasztasszony végzi, a kinek szintén nincsenek az oly nagymennyiségű ruhamosáshoz szükséges helyiségei. Ennek következménye az, hogy a vállalkozó a mosott ruhát nem tudja pontos időre beszállítani. Ezt a bajt tetézi még az is, hogy raktárhelyiség hiánya miatt nem szerezhetünk be elegendő mennyiségű ruha-, ágy- és fehérneműt, s így, ha a mosott ruha nem érkezik be pontos időre, a betegek hosszabb ideig nem tudnak kórházi ruhát cserélni.

Raktár hiánya miatt a betegek saját ruháit zsákokba gyömöszölve a padláson gerendákra aggatva vagyunk kénytelenek tartani. Nagy hátránya a kórháznak még orvosi szoba, ápoló- és cselédszobák, varroda, fa- és szénraktár stb. hiánya.

A kórtermek igen czélszerütlenül vannak elhelyezve. Miután a földszintiek közül az egyiket gondnoki irodává és sötét-szobává alakítottuk át, a földszinten csak egyetlen egy 6V2 méter hosszú és 472 méter széles terem van, a melyben kilencz ágyat helyeztünk el. Az emeletiek pedig mindannyian a közös nappaliba nyílnak. Ennek káros következménye az, hogy a tiszta betegeket sehogysem tudjuk elkülöníteni a trachomásoktól, de meg a férfiak és nők elkülönítése is nagy gondot okoz nekünk. Az operáló-terem délre nyílik s verőfényes napokon vagy csak nagyon nehezen, vagy pedig egyáltalában nem lehet operálni.

A kórház forgalma napról-napra nő s mindinkább érezzük az általános panasz, a helyhiány kínos voltát. Kórházunkban, a hol legfeljebb 35—36 ágy volna elhelyezhető, 50 ágyat állítottunk fel s ezen az ötven ágyon jelenleg 92 beteg szorong. Nem nyújtanak kellemes látványt az ennyire túlzsúfolt kicsiny kórtermek. A folyton jelentkező új betegek pedig kiszorítják a javult betegeket, a kik néhány hét vagy hónap múlva ismét súlyos áltapotban térnek vissza. Valósággal sysi-