Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
169 Közlemény a szent István-kórház III. sebészeti osztályáról. Mucokele ethmoidalis esete. Irta: Pólya Jenő dr., egy. m.-tanár, közkórházi főorvos. Midőn az alábbiakban a mucokele ethmoidalis egy esetéről bátorkodom beszámolni, teszem ezt nem azért, mintha az eset akár pathologiai, akár klinikai vagy műtéti szempontból valami különös érdekkel bírna, hanem azért, hogy ezen bár ritka, de gyakorlatilag fontos és nálunk még aránylag kevésbé ismert betegségre egy typusos iskolaeset demonstrálásával felhívjam a gyakorló orvosok figyelmét. Az eset a következő: Z. L. 38 éves kát. hivatalnok, felv. a Szent István-kórházban 1912. decz. 30. 1912. szeptember közepén vette észre, hogy bal szemének szemhéjai megduzzadtak és a kötőhártyája lobos lett. Kezdetben a dolognak jelentőséget nem tulajdonított, mert csak csekély kellemetlenségei, fájdalmai voltak. A gyuladás, a kötőhártyák vörössége, állítása szerint többször visszafejlődött, de a szemhéjak duzzadása állandóan megmaradt. Ezen állapotban volt kb. november elejéig, a mikor azt vette észre, hogy az orrhát és a bal szem zughatárán egy kiemelkedés van. Fájdalmat ez nem okozott, csak a nézésnél volt egy bizonyos kellemetlensége. A daganat ezután mindinkább nőtt és most már azt is észrevette, hogy dislocalisálja és előre nyomja a szemgolyót. Ekkor már a nézésnél határozott kellemetlenségei voltak; a menynyiben, ha jobbra nézett, ezt csak fejforgatással tehette, különben duplán látott. Mivel dupla látása mindinkább kellemetlenné vált, a daganat mindinkább nőtt s a szemgolyót mindinkább balra nyomta, vétette fel magát osztályomra. St. praesens: A bal szemgödör felső szögletében, az orrgyök bal oldalán elmosódott határú, kb. diónyi, puha tapintatú daganat látható, a mely a szemet előre és kifelé dislocálja. A szemgolyó ép. Az állapotot az 1. ábra mutatja. Az orrseptumon perforatio, a bal orrfélből nem jó fúvósnál a levegő. Mucokele diagnosissal decz. 31-én megoperáltam. Novocain-adrenaiin-anaesthesia. Bemetszés a szemöldökben; ennek medialis végéhez függélyes metszést csatolunk az orrháton. A daganat kb. jókora szilvanagyságú, nyákos genynyel telt vékonyfalú tömlő által képeztetik, a mely az ethmoidalis sejtek helyét foglalja el. A tömlő medialis falát áttörve az orrüregbe jutunk. Az üreg falát megkaparva látjuk, hogy annak csontos fala nincs, hanem az orbita felé, kemény heges kötőszövet határolja. Az orrból egy uterussondát vezetve be a daganat üregébe ennek mentén, miután előzőleg egy pince szétnyitása által jelentékenyen megtágítottuk a nyílást, vastag draincsövet vezetünk át, a melyen az üreget úgy az orr felé, mint kifelé draináljuk. A seb többi részét mélyebb csomós és tovafutó varratokkal bevarrjuk. Lefolyás teljesen sima, láztalan. A csomós varratokat a negyedik, a tovafutót nyolczadik napon kihúzzuk, a bevarrt rész prímára gyógyult. A draint aláfelé kihúzzuk és a felső nyílás helyén kissé elálló bőrlebenyt nyomókötéssel alapjához illesztjük. Az orrnyíláson át kivezetett csövet
