Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
159 utóbbi idők fejlődéstani és kórszövettani vizsgálatai felmutatni képesek és azután vonjuk le a consequentiákat, hogy esetünk mennyiben értékesíthető a glioma keletkezését illetőleg. A retina gliomáját az újszülöttnél elég korán észlelték már, nemkülönben a daganat korai, igen gyors fejlődését is. (Hirschberg.) Ezen körülmény és a daganat olykor tapasztalható familiáris fellépése az intrauterin élettel való összefüggés mellett hatalmas érv gyanánt szerepel. Az utóbbi évek embryonalis vizsgálatai ezen a téren oly képeket tártak elénk, a melyekben tényleg a gliomával rokon vonásokat ismerünk föl. Nagy szerep jut itt a Wintersteiner-féle rosettáknak, melyek a gliomára bizonyos mértékig jellegzetesek és a melyeket már foetusokban is megfigyelhettek. így Seefelder leír egyébként normális szem foetalis retinalis helyezékében különböző rendes körülmények közt nem található sejttömegeket és ezek közt rosettaképződést a retina ganglion, és belső magvas rétege közt a látóideghatáron. A sejtek, a melyekből a rosetta állt, eltértek a belső magvaktól, a mennyiben alacsonyabb fejlődési fokon állóknak látszottak. A pálczikák és csapokkal való összefüggést nem lehetett megállapítani. Seefelder egy másik esetben is talált rosettákat hártyanélküli lumennel. A rosetták mellett daganatszerü sarjadzást, mely a retina belső és külső magvas rétegével összefüggve, részben az üvegtest felé képezett egy nyúlványt, részben pedig a szomszédos látóideg felé az idegrostok közt tűnt el. A tumorszerü daganat sejtjei lényegesen különböztek ugyan a rosetták elemeitől, de mindkettő nem differentiált sejttypust képviselt. Talált továbbá az óra serrata táján többszörös solid megvastagodásokat, a melyek nem volnának egyebek, mint a magvas rétegek kettőzetei és sarjadzásai, a melyek néhol többrétegű hámmá alakultak át. Ugyanezen foetus másik szemén is körülbelül hasonló elváltozások voltak jelen. Seefelder ezen szétszórt, nem kellően differentiálódott csírokat a glioma legelemibb typusainak hajlandó tekinteni és a körülbelül ugyanazon elváltozások jelenléte mindkét szemen vonatkozásba volna hozható a gliomának két szemen való előfordulásával. Seefelder egy későbbi közleményében említ még egy esetet, a midőn az újszülött szemében a pars coeca retinae nem pigmentált epitheljéből kettős üreggel biró epithelcsík hajolt a retinára és azzal összenőtt. Átmetszetben ily csövek a rosetta typikus képét mutatják. Hasonló, de kisebb mérvű esetet Fuchs is közölt. Seefelder a retina rendellenességeinek praedilectiós helye gyanánt tartja a n. opticus betérési helyét és az óra serrata vidékét, mely utóbbi különösen bonyolult fejlődési folyamaton megy át. A Szily által az idegrendszerben kísérletileg létrehozott sarjadzásoknál nem redőképződésről van szó, hanem olyan helyen történő sejtoszlásokról, a hol ezek normális körülmények közt nem fordulnak elő. Ilyen mitosis központjában kis lumen már a legkoraibb stádiumban észlelhető. Szily oly üregeket is észlelt, melyek körül nyugalmi állapotban levő, tehát oszlást nem mutató sejtek ülnek körül valóságos rosettákat alkotván és 9 napos tyúkembryónál már a glioma jellegével biró daganatképződés volt megállapítható. Wehrli a fejlődés rendellenességeivel szemben „az intra partum az ideghártyának direct és indirect vérzéseit és szakadásait és az ezt követő
