Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
141 Közlések a budapesti m. kir. állami szemkórházból. (Igazgató: Blaskovics László dr., egyetemi ny. rk. tanár.) I. Az alsó szemhéj forradásos kifordulásának műtételéről. Közli: Blaskovics László dr., egyetemi rk. tanár. A felső és alsó szemhéj forradásos kifordulásának műtété között több fontos különbség van az operálás szükségessében is, a választandó módszerben is. A szem védelmében a főszerep a felső szemhéjé, ezért itt a műtét feltétlenül szükséges, még akkor is, ha a szépségen rontana. Az alsó szemhéj szerepe kevésbé fontos, kifordulása alig okoz több kárt, mint könnyezést és hurutot, de a szem létét nem veszélyezteti. Ezért itt előtérbe kerül a szépség kérdése, annyival inkább, mert a betegek is jobbára ennek javítása végett keresik föl az orvost. Ezen az indicatióbeli különbségen kívül azonban nagy különbség származik a műtét eredménye tekintetében a két szemhéjnak egymástól eltérő működéséből is. A szemrés nyitását és csukását ugyanis főképpen a felső szemhéj végezi el, az alsó alig mozdul valamit. Ez a körülmény a szemhéj bőrének pótlásakor nagyon is számbaveendő, mert az átültetett bőrdarab sorsára lényeges befolyással van. A felső szemhéjon nyeleden bőrkarély átültetésétől láttuk a legszebb eredményt. Rossz tápláltságú, nem egészséges szervezetű egyéneken szorulunk csak nyeles karélyú plastikára. Az alsó szemhéjon azonban a bőrátültetés semmiképp sem ad szép eredményt. A míg ugyanis a felső szemhéjon jól végzett műtét után az átültetett bőr simán terül el és alig zsugorodik többé, addig az alsó szemhéjon rendes tapasztalás az, hogy a bőrdarab ránczolódik és erősen zsugorodik. Ez feltűnő szépségi hibát okoz, de a szemhéj állásában elért eredmény sem marad állandó, a kifordulás könnyen megújul. E különbséget alig lehet másból magyarázni, mint a két szemhéjnak említett mozgásbeli eltéréséből. A felső szemhéjnak folytonos és nagy elmozdulással járó mozgása, úgy látszik, megakadályozza azt, hogy az átültetett bőr szorosabb összeköttetésbe kerüljön az alapjával, mert a támadó forradásos rostokat folyton húzgálja, tágítja. Az alsó szemhéj azonban mozdulatlanságával (ez az átültetés folytán ugyanis teljessé válik) nem képes ilyen tömöttebb forradás keletkezését megakadályozni. Ez a nagyobb mennyiségű forradásszövet utóbb zsugorodik és okozza az említett bajokat. Ezért az alsó szemhéj bőrének pótlására csak nyeles karélyú plastika ajánlható. Ez a műtét azonban a szépség szempontjából nem kielégítő. Kivált kisebb mértékű kifordulás ellen kívánatos, hogy más, szebb eredménynyel kecsegtető módszerrel is rendelkezzünk. Sok ilyen műtétmódot ajánlottak e czélra, melyek jobbára nem váltak be, s ezért napjainkban sokan vannak, kik egyedül a plastikának a hívei. Ezt nem tartanám egészen helyes álláspontnak, mert van néhány olyan műtétmódunk, melyekkel helylyel-közzel szép eredményt érhetünk el. Itt van például a periostitis orbitae után támadó kisebb terjedelmű forradások bőralatti felfejtése. Különösen, ha e műtétet zsírszövet átültetésével kapcsoljuk, igen szép eredményt érhetünk el. Felszínesebb, de nagyobb
