Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
126 megvastagodottak, magdúsak, van Gieson szerint élénk rózsaszínűre festődnek az egész opticusban. Az opticus nasalis felében az előbbi esetnél bőven leírt cavernosus atrophia. Itt azonban nincs meg az ascendáló jelleg, hogy t. i. az opticus lefutása mentén felfelé haladva a cavernák száma és nagysága növekedik. E szempontból semmiféle szabályosság nem észlelhető, nagyobb és kisebb űrök felváltva fordulnak elő egymás mellett. Közvetlenül a lamina cribrosa mögött is vannak már nagy, gömbölyded űrök, viszont ezek mögött ismét aprókat találunk. Falzatukat az erősen kihúzott és ívalakban elhajló idegrostokon kívül kötőszöveti rostok alkotják, a melyekben egyes helyeken normális kinézésű gliasejteket is látunk. Határuk sokszor éles, csupán egynéhány rost által alkotott, míg máskor egész rostpamat határolja őket, a mely az űrök belseje felé egyre lazábbá, sőt szemcséssé válik. Belsejükben közönséges festési eljárásoknál rostszemcséken kívül tönkremenő glia-sejtek is láthatók. Delafield-ié\e festésnél az előbbi készítményeknél leírt rosthálózat szintén tisztán látszik. A centrális véredények közös kötőszöveti hüvelyben haladnak. A vena centrálisnak közvetlenül a lamina cribrosa mögötti részében az egész venalument elzáró thrombus látható. Az intima endothelrétege nem látható, csak egyes helyeken tűnik elő egy-egy endothel-sejtmag contourja, olyannyira reáfekszik, illetőleg összefügg az érfal a thrombussal. A thrombust alkotó vörös vérsejtek a normálisnál sötétebbre vannak festődve, az egyes sejtek széle tisztán nem látható. Elszórtan fehér vérsejteket, s kevés vérpigmentet tartalmaz. A thrombusnak megfelelő helyen az érfalban kisfokű infiltratio látható. A thrombus mellső részében az érfal mellett az endothel nagy fokban burjánzik, s behalad a thrombusba, a mélyebb részeiben pedig körülbelül a középen kötőszövetes organisatio van, finom kötőszöveti rostok haladnak be a thrombusba, s azt egy felső, nagyobb és alsó, azaz kisebb részre bontják. A vena centralis későbbi lefutása mentén a normálistól eltérést nem mutat, lumenje nagyjában ovális, s elszórva vörös, illetőleg fehér vérsejteket tartalmaz, endothelburjánzás más helyen nincs. Az artéria centrális falzata a normálisnak megfelelő, muscularisa erősen fejlett. Elszórtan vörös vérsejteket, mono- és polynucíearis leukocytákat tartalmaz. Feltűnő kóros elváltozás sehol sem látható. A papilla n. opticin kifejezett üstszerű glaucomás excavatio, melynek nasalis részében az erek hirtelen buknak le a retinalis niveautói. A lamina cribrosa hátrafelé kiboltosult. A tulajdonképpeni papilla erősen atrophiás. Az eléggé mély excavatiót az üvegtest helyét elfoglaló, s van Gieson szerint sárgásra festődött finom, szálas, fibrinosus tömeg tölti ki. A retinalis vénák mindenütt rendkívül tágak, tátongok. Egyes helyeken eltolják a felettük levő magcsás rétegeket. A vénák falzata általában kissé megvastagodott és hyalinosan degenerált. Számos helyen az erősen tágult vénák egészen a külső magcsás rétegekbe nyúlnak be. A hol a vénák falzata feltűnően sclerotizált, ott lumenük ennek megfelelőig beugrásokat mutat. Az endothel sok helyen burjánzik, miáltal lumenszűkülések, illetőleg eltorzulások képződnek. A vénák vörös és fehér vérsejtekkel teltek. A kisebb vénákban több helyen thrombosis látható, a thrombus szorosan összefügg az érfallal, az intima endo-
