Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)

1913-03-23 / 1. szám

126 megvastagodottak, magdúsak, van Gieson szerint élénk rózsaszínűre festődnek az egész opticusban. Az opticus nasalis felében az előbbi esetnél bőven leírt cavernosus atrophia. Itt azonban nincs meg az ascendáló jelleg, hogy t. i. az opticus lefutása mentén felfelé haladva a cavernák száma és nagysága növekedik. E szempontból semmiféle szabályosság nem észlelhető, nagyobb és kisebb űrök felváltva fordul­nak elő egymás mellett. Közvetlenül a lamina cribrosa mögött is vannak már nagy, göm­­bölyded űrök, viszont ezek mögött ismét aprókat találunk. Falzatukat az erősen kihúzott és ívalakban elhajló idegrostokon kívül kötőszöveti rostok alkotják, a melyekben egyes helyeken normális kinézésű glia­­sejteket is látunk. Határuk sokszor éles, csupán egynéhány rost által alkotott, míg máskor egész rostpamat határolja őket, a mely az űrök belseje felé egyre lazábbá, sőt szemcséssé válik. Belsejükben közönsé­ges festési eljárásoknál rostszemcséken kívül tönkremenő glia-sejtek is láthatók. Delafield-ié\e festésnél az előbbi készítményeknél leírt rost­hálózat szintén tisztán látszik. A centrális véredények közös kötőszöveti hüvelyben haladnak. A vena centrálisnak közvetlenül a lamina cribrosa mögötti részében az egész venalument elzáró thrombus látható. Az intima endothelrétege nem látható, csak egyes helyeken tűnik elő egy-egy endothel-sejtmag contourja, olyannyira reáfekszik, illetőleg összefügg az érfal a thrombus­­sal. A thrombust alkotó vörös vérsejtek a normálisnál sötétebbre van­nak festődve, az egyes sejtek széle tisztán nem látható. Elszórtan fehér vér­sejteket, s kevés vérpigmentet tartalmaz. A thrombusnak megfelelő helyen az érfalban kisfokű infiltratio látható. A thrombus mellső részé­ben az érfal mellett az endothel nagy fokban burjánzik, s behalad a thrombusba, a mélyebb részeiben pedig körülbelül a középen kötőszö­­vetes organisatio van, finom kötőszöveti rostok haladnak be a throm­busba, s azt egy felső, nagyobb és alsó, azaz kisebb részre bontják. A vena centralis későbbi lefutása mentén a normálistól eltérést nem mutat, lumenje nagyjában ovális, s elszórva vörös, illetőleg fehér vér­sejteket tartalmaz, endothelburjánzás más helyen nincs. Az artéria cen­trális falzata a normálisnak megfelelő, muscularisa erősen fejlett. El­szórtan vörös vérsejteket, mono- és polynucíearis leukocytákat tartalmaz. Feltűnő kóros elváltozás sehol sem látható. A papilla n. opticin kifejezett üstszerű glaucomás excavatio, mely­nek nasalis részében az erek hirtelen buknak le a retinalis niveautói. A lamina cribrosa hátrafelé kiboltosult. A tulajdonképpeni papilla erősen atrophiás. Az eléggé mély excavatiót az üvegtest helyét elfoglaló, s van Gieson szerint sárgásra festődött finom, szálas, fibrinosus tömeg tölti ki. A retinalis vénák mindenütt rendkívül tágak, tátongok. Egyes he­lyeken eltolják a felettük levő magcsás rétegeket. A vénák falzata álta­lában kissé megvastagodott és hyalinosan degenerált. Számos helyen az erősen tágult vénák egészen a külső magcsás rétegekbe nyúlnak be. A hol a vénák falzata feltűnően sclerotizált, ott lumenük ennek meg­felelőig beugrásokat mutat. Az endothel sok helyen burjánzik, miáltal lumenszűkülések, illetőleg eltorzulások képződnek. A vénák vörös és fehér vérsejtekkel teltek. A kisebb vénákban több helyen thrombosis látható, a thrombus szorosan összefügg az érfallal, az intima endo-

Next

/
Thumbnails
Contents