Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
122 A n. opticus burkai magdúsak, a hosszúkás orsóalakú kötőszöveti sejteken kívül apró gömbsejtes infiltratio is látható, a mely főleg az arachnoidealis burokban kifejezett. A burkok között összenövések nincsenek, az intervaginalis űrök normálisán tágak. A n. opticus törzsében, a mely 3 mm. hosszúságban van meg, az opticus normális képét csak a centrálisán fekvő részekben ismerjük fel, széli részekben mindkét oldalt az alant pontosabban leírandó cystosus elváltozásokat találjuk. A n. opticus egész lefutása mentén a kötőszöveti septumok igen élénk rózsaszínűre festődöttek, a normálisnál vaskosabbak, magdúsak és infiltráltak, a Weigert szerint festett készítményeken sok elastikus rostot látunk ezekben. Már kis nagyításnál is szembetűnő, hogy az opticusrostok között barnás-fekete szemcsék alakjában nagy pigmentrögök vannak felhalmozva. A cystosus degeneratio bilaterálisán közvetlenül a lamina cribrosa mögötti részekben kezdődik s felfelé haladva, egyre kifejezettebbé válik, eleinte csupán spongiosus kinézésű, később az idegrostok és a kötőszövet megszakítása által határozott cavernák, űrök képződnek. Sok helyen tisztán látható, a mint a kisebb cysták a közti ép állomány eltűnésével összefolynak és ily módon nagyok képződnek. Igen szépen látható a van Gieson szerint festett készítményeken. Falzatukat erősen kihúzott idegrostok, kötőszöveti rostok alkotják, az idegrostokban elszórva gliasejtek is láthatók. Bensejük jórészt üres, vagy pedig kevés, szemcsés, amorph tömeget tartalmaz, a melyben a gliasejtek mellett eléggé jól festődő, nagy és gömbölyded magvú sejtek vannak elszórva, ezen utóbbiak granoplasmája egy nuanceszal sötétebbre festődik, mint a gliasejtek granoplasmája. Vérzés ezeknek a belsejében sehol sem látható. Ascendálólag nő ezen űrök nagysága. Egynémelyiknek a falzata éles, egynéhány kihúzott rost alkotja egészben, míg másokat mintegy kibéleli a több sorban elhelyezkedő, erősen fellazult rosttömeg, a mely reáfekszik és összefügg az e mögött levő normális idegrostokkal. Delafield-féle haematoxylin-festésnél a cysták szinten határozottan felismerhetők, sőt ezen festési eljárásnál is számtalan teljesen üres caverna látható. Némelyikben, mint azt Ogawa is leírja, igen finom rosthálózat (Fasergeflecht) látható, a melybe kb. gömbölydednek mondható nagy sejtek vannak beágyazva. E sejtek némelyike finom nyúlványokkal bír, a melyek a cavernában levő rosthálózattal látszólag összefüggenek. A másik igen fontos elváltozás a thrombosis venae centralis letinae. A centralis edények közös kötőszöveti hüvelybe beágyazva haladnak, előfelé egészen egymás közelében, a distalis részen egymástól kissé eltávolodtak. A centrális kötőszöveti hüvely erősen fejlődött s kis gömbsejtes beszürődést mutat. Az artéria falzata mindenütt normális, endothelja semmiféle kóros elváltozást nem mutat. Az endothel proliferatiójának, endarteritisnek nyoma sincs. A Weigert-féle eljárás szerint festett metszeteken szépen eltűnik az elastica interna, muscularisa is meglehetősen erős. Lumenje kerek vagy kissé ovális, mindenütt szabad, csak kevés vörös, illetőleg fehér vérsejtet és vérpigmentrögöket tartalmaz elszórtan. A vena centralis hátulsó részében, jóval a lamina cribrosa mögött, az egész lument kitöltő, organizálódó thrombus látható. A vena falzata egész lefutása mentén vékony, lumene hosszúkásán ovális alakot mutat. A thrombus előtti részekben az érfal endothelsejtjein még a legerősebb systemák alkalmazása mellett sem lehet kóros elváltozásokat észlelni, a lumen is
