Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
113 szabad kötőszöveti származásúaknak tartani tisztán azért, mert a kötőszövetben találhatók. Az ezek után következő szerzők leírásai igen zavarosak, nem czélom e kérdés óriási irodalmára kiterjeszkedni (részletesen megtalálható Schaffer összefoglaló referátumában), Ramon y Cajal condylomákban és más luetikus képződményekben a következő alakú sejteket írja le. 7—13 p nagyságúak, alakjuk kerek, sokszor elhúzódott, ellipsoid, protoplasmájuk élesen határolt, nyúlványai nincsenek és ellentétben a többi sejtekkel, anilinfestékekkel jól festődnek. A leprasejtekéhez hasonlóan protoplasmájukban kerek vacuolák vannak. Magjuk kerek, kifejezett chromatin-hálózattal, nucleolusuk nincs és úgyszólván állandóan, kivált a nagyobb sejtekben, többé-kevésbé a peripheriás elhelyeződésü, s elég gyakran látható direct sejtoszlás. A syphilisre jellemző embryonalis sejteknek tartja. Ezen sejteket nem választja élesen el az Ehrlich-féle hízósejtektől. Jadassohn pontos vizsgálatai kimutatták, hogy a plasmasejtek a legkülönbözőbb gyuladásos folyamatoknál nagy számban találhatók. Normális viszonyok mellett a csontvelőben, lépben, nyirokmirigyben lymphocyták mellett láthatók. Mitosist igen kevésszer látott, ezért nem tartja valószínűnek a mitosis útján való proliferatiójukat. Igen nagy fontosságú volt Marschalkó dolgozata. A sejtek magja szerinte igen dús chromatinhálózattal bir, a peripheriáján 5—8 chromatinszemcse van, a mi által a mag igen erősen festődik. A sejtek többnyire egymagvúak, a nagyobbak azonban többmagvúak is lehetnek. A szabadon fekvő sejtek kerekek, vagy oválisak, a halmazokban fekvők köbalakúak, vagy polygonalisak. A mag excentrikus fekvésű, s körülötte világos udvar van. Nagy súlyt helyez ezen morphologiai sajátságokra. A sejtek pontos leírásán kívül állatkísérletekkel igyekezett ezek genesisét tisztázni, mivel Jadassohn-na\ egyetemben a priori nem tartotta valószínűnek ezek kötőszöveti, vagy epitheloid származását. Házinyulak máját karbolsavval étette, s az étetés után 24 órával már nagy számban talált plasmasejteket, s sikerült különböző átmeneti alakokat, lymphocytákból a plasmasejtekbe kimutatnia. Később a vizsgálók egész tömege foglalkozott a plasmasejtek származásának kérdésével s finomabb anatómiai viszonyaiknak felderítésével. Nevezetesebb Pappenheim dolgozata, a ki a methylzöld pyroninben egy új, electiv festési methodust ajánlott. Ezen festési eljárással igen szép képeket kapunk, bár a festés nem electiv, mivel bacteriumok és nucleolusok is vörösre festődnek (Miller). Számosán foglalkoznak a mag körüli világos udvarral, melyet Almkvist perinuclearisnak, Krompecher circumnuclearisnak nevez. Fontosnak tartják a mag excentrikus elhelyeződését, a chromatin typikus eloszlását, középen a nucleolussal, a mi által a kerékszerű rajzolat képződik. A sejtek nagyságára vonatkozólag igen eltérők az adatok, 55 p-\ó\ 20 pdg ingadoznak a különböző szerzők. Krompecher, Harris, IVeslerhake, Schridde tagadják a mitosis jelenlétét, míg Jadassohn, Potcile és Weisshaupt leírnak kevés számút. A legkülönbözőbb szervekben is sikerült normálisán plasmasejteket kimutatni, így Mayou-nak kis számban a kötőhártya epithelrétege alatt, nagy számban pedig a kötőhártya folliculusaiban. Pathologikus viszonyok között Axenfeld a conjunctivitis vernalis nyári exacerbatióinál, Pappenheim és mások a gonorrhoeánál, Nissl, Alzheimer, Vogt dementia paralyticánál az agyban találtak nagy számban plasmasejteket. Csak néhány szóban óhajtok még a plasmasejtek származásáról 8