Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
102 leginkább kifejezve azon indifferentiált mesodermalis szövetet, a mely a nervus opticusnak alsó segmentumát képezi. Hogy meddig terjed ezen mesodermalis lemez a nervus opticusban hátrafelé, nem állapítható meg, mert csupán az enucleatiónál lemetszett rövid idegrész állhatott a feldolgozás rendelkezésére. Ezen vaskosabb, centrális, a lamina cribrosával szomszédos, nagyjában háromszögalakú, homogénebb szövetállomány a nervus opticus duralis hüvelyébe hajlik át s hozzá szövettanilag nagy mértékben hasonlít. A látóideg alsó felének ezen sajátos alakulása folytán az intervaginalis ür itt jóval hátrább fekszik, mint a nervus opticus felső felében. Összefoglalva tehát: coloboma chorioideae ectaticum, et coloboma nervi optici (microphthalmus?). A congenitalis colobomák keletkezésének oka még most sem teljesen tisztázott. Az tény, hogy itt a foetalis szemrés záródási folyamatában van zavar, de hogy ezt mi idézi elő, a felett eltérők a nézetek. Manz a foetalis résbe betüremkedett fejlemezszövet hiányos visszafejlődését tekinti primaer oknak, e mellett pedig a vérereknek is fontos szerepet tulajdonít. Deutschmann egy esetben gyuladásos elváltozásokat észlelt a coloboma területében s ebből általános következtetést von le, mely szerint gyuladásos folyamat szerepel a coloboma előidézésében. Ha tekintetbe veszszük azonban, hogy egyrészt egy esetből sohasem lehet általános következtetéseket vonni, másrészt, hogy ily fejlődési rendellenességekkel biró szemek a későbbi (extrauterinalis) életben praedisponáltak különböző gyuladásokra, akkor Deutschmann következtetését a kellő értékére reducálhatjuk; valószínű, hogy eseténél is ily secundaer gyuladás volt jelen. A helyes ok felvétele Hess-tői származik, ő a foetalis résbe benyomáló mesoderma atypikus fejlődését tekinti a coloboma előidéző okának; ezen nézetét Hippel-nek igen érdekes és nagy jelentőségű vizsgálatai megerősítették. Hippel colobomás tengeri nyulakat vizsgált a fejlődés különböző stádiumaiban (legkorábbi a foetalis élet 13. napján); vizsgálataiban a szemhólyag szélei közt ereket tartalmazó mesodermalis szövetet talált, mely összeköttetést létesített a tunica vasculosa lentis és a szemhólyagot körülvevő mesoderma között, míg a szemhólyag sejtjein semmiféle elváltozást vagy sérülést nem talált, mely esetleg annak növekedését befolyásolta volna. Később e szövet a szemhólyag szélei által beffiződik, a szemhólyag levelei kiterjeszkednek és pedig, a mennyiben kellő mennyiségű üvegtest képződött, simán, ellenkező esetben ránczosan ; így jönnek azután létre a retinaduplicaturák, melyek tulajdonképpen a szemhólyagnak az akadályoktól való kitérése következtében támadnak. Megjegyzendő, hogy a tunica vasculosa lentis és a szemhólyagot körülvevő mesoderma közti összeköttetés normális fejlődési folyamat pathologikussá csak akkor válik, ha ezen összeköttetés visszafejlődésének normális idején túl is persistál. Az üvegtest hiányos fejlődésének előidézőjéül Hess azintraocularis erek körül képződött nagyobb mennyiségű, sejtdús mesodermát tekinti, mely az üvegtest folyadékelválasztását akadályozza. Újabban Seefelder épp oly jelentőséget tulajdonit az ereknek, mint a mesodermának, a mennyiben olykor az erek maguk is képesek aka
