Szemészet, 1912 (49. évfolyam, 1-4. szám)
1912-06-30 / 3-4. szám
124 történik. Megjegyzem azonban, hogy a sideroscop 1 milligrammnál kisebb,, vagy izzadmányba ágyazott vasdarabot nem mutat. Ilyenkor a beteget a mágnes elé ültetjük s a jelzett fájdalomból következtetünk a vas jelenlétére. A Röntgen lokalizáló apparatus csak a közel jövőben fog a klinikánkon felállíttatni, erre vonatkozó tapasztalataink még nincsenek. A szembe jutott idegen testtel szemben tehát a therapiánk az idegen testnek műtéti úton való eltávolítására irányul, s a hol ez lehetetlen, exspectativ. Végezetül a következtetéseket a fent elmondottakból könnyű levonni: A szemnek idegen testtel szemben csak kivételes esetben van tolerantiája. Ezen kivételes esetet pedig úgy magyarázom magamnak, hogy a steril idegen test körül a sérüléskor keletkezett vérzés organizálódik s a kötőszövet succulentiája kisebb lévén, az oldhatóság lehetősége is minimális, s így megszűnvén az izgalom, beállhat a gyógyulás. Ezen az idegen test s a nedvtartalom közötti viszonynyal magyarázom azt is, hogy az uveába gyógyult idegen testet tudtommal még nem észlelt senki. De a szembe begyógyult idegen test punctum minoris resistentiae lehet, különféle okokból újból fellobbanhat a már gyógyultnak hitt gyuladás. Ezért tehát a prognosissal mindig óvatosak legyünk a szembe jutott idegen testtel járó sérülés esetén! 5. Oláh Emil : Tapasztalatok a trachomás kötőhártyának üvegpálczikával való masszálásáról. T. E.! A trachoma gyógyításában az orvosságos és a műtéti kezelésen kívül igen fontos szerepe van az erőművi orvosló módoknak is ; ezek egyikét próbáltuk ki a budapesti m. kir. állami szemkórházban : a trachomás kötőhártyának gömbös végű üvegpálczikával való masszálását. Ez régi eljárás ugyan és hogy vele mégis előállunk, szolgáljon mentségünkre az, hogy hazánkban nem igen próbálta még ki senki, közlemény legalább nem jelent meg róla. Ez az eljárás pedig, ha gyógyító értéke egyáltalán van, azzal a nagy haszonnal jár, hogy a beteg maga végezheti. Nálunk, a hol nem mindig jut a beteg egykönnyen orvoshoz, ez nem kicsinylendő dolog. Tudjuk, hogy milyen bajban vagyunk olyankor, ha a kórházból távozó betegnek tanácsot kell adnunk a további teendőre nézve és megtudjuk, hogy nincs módja orvoshoz járni, vagy legföljebb egyszer hetenként. Összehúzó vagy antiseptikus csepp használata nem sokat ér, mégis efélére szorulunk. Nem jobb-e ennél a masszálás? Erre kerestünk választ, mikor e módszerrel kísérleteztünk. A trachomának gyógyítása mechanikus eljárásokkal már az ókorban is dívott. A görög és római orvosok erőművesen kezelték a trachomát, s csak kivételes esetekben használtak orvosszereket. A trachoma mai mechanikus kezelésének tulajdonképpeni megindítói olasz orvosok voltak a XIX. század közepén. Borelli egy „scardasso" nevű drótecsettel keféli ki a trachomás csomókat, Fáddá egy finom ráspolylyal. A XIX. század végén közük eljárásukat Keinig testvérek, a medicinalis és mechanikai eljárás egyesítését, a sublimátos ledörzsölést. Ebben az időben a legkülönbözőbb erőmüvi eljárást próbálták ki a szemorvosok. Egy részük tisztán csak mechanikusan jár el, más részük a sublimátos ledörzsölés mintájára orvosszeres kezeléssel kombinálja a masszálást. Bositov tisztán mechanikus eljárást használ. A kifordított szemhéjakat egymás alá tolva egymáshoz dörzsöli.
