Szemészet, 1912 (49. évfolyam, 1-4. szám)
1912-05-19 / 1-2. szám
9 letes munkatervet, melyet a ministerium jóváhagy. Nálunk a törvényhatóságok autonómiája sokkal nagyobb, teljesen egyöntetű eljárásról szó sem lehet. Kétségtelen, hogy a legczélszerűbb programmot a helyszínén lehet megállapítani. Minthogy azonban ezen javaslatom végrehajtása nagyon hosszú időt venne igénybe, addig pedig a trachoma terjed, ezért azt a javaslatot tettem, hogy a ministerium szólítsa fel a fertőzött törvényhatóságokat, hogy a trachomaellenes védekezésről tapasztalataikat és javaslataikat röviden állítsák össze. A minister úr ezen javaslatomat elfogadta s a törvényhatóságokat nyilatkozattételre felszólította. A beérkezett jelentések igen értékes adatokat szolgáltattak. Több törvényhatóság meggyőzően bizonyítja, hogy a munkásvándorlás milyen terjesztője a trachomának s a segítséget abban látnák, ha ipartelepek létesítése által kötnék le a vándorló munkásokat. (Ezen eszme benne van az 1903. évi programmomban is.) A katonasági szolgálattól való mentességben is nagy akadályt látnak a gyógyítás sikeressége ellen. Szabadka város a trachomás védőkötelesek besorozását és trachomás zászlóaljak felállítását sürgeti. Egyes törvényhatóságok időszakonként általános szemvizsgálatok tartását sürgetik s szigorú kényszergyógyítástól várnak eredményt. Többen szemkórházak és szemosztályok létesítését kérik, melyek vezetői a törvényhatóság területén a járólagos gyógyítást is irányítsák. Néhány törvényhatóság az orvosoknak trachomaátalány biztosítását kéri, mert csak így reméli a körorvosi állás betölthetését, több helyről pedig állami szemorvosok kiküldését kérik s legtöbben azt tartják szükségesnek, hogy a védekezési eljárásban szakszerű irányadó támogatásban részesüljenek. * * * A midőn az előbbiekben a trachomaellenes védekezés sokféle módjaira és eszközeire reámutattam, kötelességszerüen arról is kell nyilatkoznom, hogy vájjon az eddig hozott s továbbra még fokozottam mértékben szükségelt szellemi és anyagi áldozatok meghozzák-e a várva várt eredményt: a trachoma csökkenését. Sajnos abból, hogy mennyi a nyilvántartott trachomások száma a trachoma elterjedéséről biztos adatokat nem nyerhetünk. Személyesen meggyőződtem arról, hogy a hatóságok az ellenőrzés czéljából még a teljesen gyógyultakat sem törlik a listából, sőt az is előfordul néha, hogy rég elköltözőitek vagy meghaltak is szerepelnek. Előbbiek azután másutt újólag bejelentve, a létszámot növelik. Viszont kiderült, hogy egyes vidékek trachomamentesekként szerepelnek, pedig az ezen helyről származó kivándorlók 2—3%-a trochomás volt. Az is nagyon csökkenti a nyilvántartási számok egyszerű értékesítését, hogy a diagnosisban az orvosok között még mindig nem terjedt el eléggé az egyedüli helyes dualista álláspont, mely szerint az ártatlan follicularis hurut a valódi trachomától elválasztandó. Kétségtelen, hogy a nyilvántartási adatok a közigazgatás javultával s az orvosok továbbképzésének emelkedésével javulni fognak. A helyzet javulásának bizonyítására más adatok állanak rendelkezésünkre.
