Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)

1911-07-16 / 2. szám

86

sejtek, máshol meg az erek körül rendeződnek kisebb-nagyobb kötegekben.

Tekintve a daganatsejtek alakját és elrendeződését, a daganatot endotheliomának kell minősítenünk és pedig a daganat ereinek hyalin elfajulása miatt cylindroendotheliomának.

E mikroskopi lelet alapján, minthogy a daganat a rosszindulatú sarcomák egy fajának bizonyult, a daganatot az alapjáról gondosan lefejtettük és a helyét alaposan megégettük.

A lelet után a rendelkezésemre álló irodalomban utána néztem a kötőhártya daganatainak, de a conjunctiva cylindroendothelioniáját seholsem találtam leírva. Míg a szem egyéb szöveteinek ilyenfajta daganata, ha csekély számban is, de van közölve.

Így Parisotti az Annales d’oculistique 55. évf. CX1V. kötetében ír le egy a szem belsejében észlelt endothelsarcomát. Fuchs is tesz említést „Das Sarcom des Uvealtractus“ czímű könyvében Schleich-nek 1880-ban közölt endotheliomájáról. Továbbá Taylor egy érhártyabeü endothelsarcomát közöl. Van Duyse pedig az Archiv d’ophthalmologie 15. kötetében 1895-ben két, általa észlelt endothelioma kapcsán — a melyek közül az egyik a könymirigy tájékának, a másik a chorioideának volt az endotheliomája — tanulmányt ír e daganatféleségről, a melyben hevesen vitatja Kolaczekkel szemben — a ki ilyenfajta daganatokról angiosarcoma név alatt ir — az endothelioma elnevezés helyességét. És elfogadja Waldeyer ama nézetét, hogy az erek, nyirokerek és nyirokhézagok endotheljéből kiinduló daganatokat endotheliomának, míg az erek adventitiájából keletkezőket inkább angiosarcomának kell nevezni. Mindezen leirt endothelialis sarcomában észleltek több-kevesebb hyaiinos elfajulást az erek falazatában, úgy mint a sejtközti szövetben is.

Általában az epibulbaris sarcomákról legkimerítőbben talán Kerschbaumer ír, a ki maga 9 ilyen daganatot észlelt. Ezek közül 2 melanosarcoma és 7 leucosarcoma volt. A leucosarcoma két esetében találta az erek hyaiinos elfajulását és a daganat kiindulási helyét az erek adventitiájában látta.

Csupán Lagrange munkájában találtam de Lapersonne és Curtis közlését egy kötőhártyai daganatról, a melyet ők alveolaris sarcoménak neveznek és megemlítik, hogy a daganatot epithelszerü, azaz endothelsejtek alkotják. Hyaiinos elfajulásról azonban nem tesznek említést.

A sarcoma keletkezésére praedisponáló mozzanatként említik a sérülést, valamint a szem gyuladásos megbetegedéseit. A mi esetünkben mind a két behatás megvolt, mert a mint az előbb említettem, a beteg három évvel ezelőtt toklászszal sérült, trachomája pedig több mint egy éve, hogy fennáll.

Sarcoma, mint tudjuk, az agg- és gyermekkorban ritkábban támad, mint a középéletkorban. A mi betegünk 45 éves.

Az ilyen daganat orvoslásában elsősorban természetesen igyekezni fogunk úgy távolítani azt el, hogy a szervet, azaz a szemgolyót megtarthassuk. Ha ez nem lehetséges, akkor feláldozzuk a szemet és enucleálni fogunk, sőt ha ez sem bizonyul elegendőnek, az egész orbitát kiürítjük.

Az epibulbaris daganatok néhány esetében azt tapasztalták, hogy a daganat lemetszése égetéssel kombinálva kedvező eredményt adott,