Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
68 betegség lényegéről és eredetéről szóló, 1906-ban megjelent dolgozatában két esetet említ fel, a melyek közül az egyik mindkét szemének elpusztulása után két héttel meghalt, míg a másik esetben a beteg jobb szeme tönkrement, de a bal szemet sikerült megmenteni és Poppen (Petersburg) a Deutsche medizinische Wochenschrift mult évi 43. számában egyik saját esete kapcsán ezen kórképről összefoglaló referátumot tesz közzé. A gyógykezelés idáig a szem bekötésére, canthorrhaphiára és borogatásokra szorítkozott, de ha az exophthalmus gyorsan fokozódott, akkor ezek csak siettették a szaruhártya necrosisát és a szemgolyó elpusztulását. 1. ábra. A múlt év szeptember havában Grósz Emil tanár úr klinikájáról egy 62 éves férfibeteget helyeztek át a vezetésem alatt álló 1. számú sebészeti klinikára, a ki egy félesztendő óta kétoldali, igen nagyfokú exophthalmusban szenvedett, a mihez utóbb chemosis és a bal szemen szaruhártyabeszűrődés és fekély csatlakozott (1. 1. ábra). A beteg azonkívül állandó, igen erős fejfájásról és szemfájásról panaszkodott, a melyeket utóbb már morphiummal sem tudtunk csillapítani. Különösen e fájdalmak miatt sürgette a beteg, hogy vele mihamarább történjék valami. A betegnél a Basedow-kór tünetei közül éppen csakis az exophthalmus volt jelen és azért a leggondosabban átvizsgáltuk az orr összes melléküregeit, de azokban semmi kóros elváltozást sem találtunk. Ekkor luetikus eredetű szemüregbeli hyperplastikus periostitisre gondoltunk,
