Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
64 a választmány intézi és a végrehajtó titkár. Nagyon szerencsésnek tartom azt is, hogy egyesületünk szigorúan tudományos jellegű. Az élet és kenyérkereset küzdelmei távol állanak tőlünk. Nem avatkozunk a struggle for life harczába, egyesületünk működésében valamennyien édes testvérek vagyunk a tudományos munkában. De ez nem zárja ki, hogy ne vegyünk tudomást arról, hogy az ország területén milyen örvendetesen szaporodnak azon góczpontok, melyek a szemészet tudománya művelésére hivatvák. Időközönként a közgyűlés megnyitása alkalmából közölni szoktam, hogy milyen új kórházi szemészeti osztályok vagy szemkórházak létesítése van küszöbön. Ezt annál is inkább tennem kell, mert fontos, hogy egyesületünk tagjai ezen újabb tudományos műhelyek elfoglalására készüljenek. Hiszen csak úgy van értelme annak, hogy ilyenek létesüljenek, ha azokat olyanok foglalják el, a kik ezen állás betöltésére teljes qualificatióval rendelkeznek. Örömmel jelenthetem, hogy Újvidék közkórháza elkészült s ennek keretén belül a szemészeti osztály számára egy egész külön pavilion épült, mely még ez évben megnyílik. Ugyancsak ez évben fogja megkezdeni működését a gyulai közkórház szemészeti osztálya, melynek előreláthatólag 40—50 ágya lesz. Perlakon a primitiv trachoma-kórházból 40 ágyas szemkórház fejlődik, mely megnagyobbított tevékenységét az ez évi budget törvényre emelése után azonnal megkezdi és végül örömmel jelenthetem, hogy Zsolnán jövő évben állami szemkórház fog épülni és ezzel egy új hatalmas központot nyerünk úgy a trachoma, mint általában az összes szembajok ellen. Szilárd meggyőződésem, hogy úgy a trachoma, mint a vakságellenes védekezés leghatalmasabb fegyvereit a vidéki szemkórházak és szemészeti osztályok alkotják. Nemsokára a tervszerűen előkészitett hálózat elkészül és akkor olyan actio indulhat meg e téren, a melynek párját még a nálunknál gazdagabb, műveltebb külföld sem ismer, de a mely actio teljesen megfelel azon traditiónak, a melyet elődeinktől örököltünk. Nem szabad felednünk s minden alkalommal hangsúlyoznunk kell, hogy a szemészet tudománya Magyarországon korábban, nagyon sokkal korábban, mint nyugaton, elfoglalta azt a positiót, a mely joggal megilleti. Ezen eszme szolgálatában állott nagyatyám, ezen eszmét karolta fel Imre József collegánk és ezen eszme megvalósításában munkálkodunk valamennyien. Ezen kedvező perspectiva még inkább kötelezi egyesületünket, hogy összetartsunk, hogy munkásságunkat növeljük és úgy hiszem, nincs messze az az idő, a midőn az évenként tartott összejövetelünket félévesekké alakítjuk át s azt a köteléket, mely bennünket egybefűz, szorosabbá tehetjük, tagjainknak tudományos munkásságát ezáltal serkenthessük. Nincs okunk tehát csüggedni, nincs okunk kicsinyíteni az eddigi eredményeket, különösen ha nem felejtjük el, hogy nemo ultra posse obligetur. Ne méltóztassanak ebből azt következtetni, hogy azt képzelem, miszerint nincs már mit tennünk, ellenkezőleg, minden elért eredmény arra kötelez bennünket, hogy újabb erősödésre törekedjünk, de az eddigi úton. Csendben, csendes munkásságban, minden feltűnés nélkül s ha ezt így teszszük, akkor megfeleltünk annak az iránynak, a melyet a magyar szemorvosi iskola legerősebb képviselője: Schulek Vilmos örökségül hagyott. Ezzel az ülést megnyitom.
