Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)

1911-04-02 / 1. szám

57

követni. A szerzők a kezdeti szakban lévő, majdnem valamennyi esetben sejtzáradékokat tudtak kimutatni a hámsejtekben, melyek a trachománál találhatókhoz minden tekintetben hasonlók, de azokkal mégsem azonosak : chlamydozoáknak tartják ezeket és a bántalom kórokozóját látják bennük. A megbetegedést epitheliosis desquamativa conjunctivae névvel látták el a szerzők. (Berliner klinische Wochenschrift, 1911. 5. sz.)

ifj. Liebermann Leó dr.

A trachomának és az újszülöttek gonococcus nélküli szemblennorrhoeájának aetiologiájáról újabb vizsgálatokat közöl Lindner. Szerző előbbi közleményeiben már kimondotta azon meggyőződését, hogy ezen két betegség ugyanazon kórokozó (a Halbersddtei és Prowazekféle „chlamydozoák“) által okozott, azonos megbetegedés s hogy ugyanez a mikroorganismus okozza a genitalis nyálkahártyáknak gonococcus nélküli blennorrhoeáját is, melytől az újszülöttek említett szem-infectiója származik („genitalis trachoma“). A jelen dolgozat legfontosabb részét epidemiológiai tanulmányok képezik, melyek ezen felfogást nagyban megszilárdítják, kimutatva többek közt gonococcus-mentes szemblennorrhoea és trachomaesetek közös genitalis infectio-forrását, mely esetek mindegyikében az ismert sejtzáradékok is meg voltak találhatók. Hangsúlyozza a két szóban forgó megbetegedésnek klinikailag is hasonló lefolyását, a mennyiben gonococcusmentes blennorrhoea sok esetében csomó- és hegképződést, sőt pannust is észlelt, továbbá, hogy majom conjunctivájára oltva mindkettő azonos kórképet hoz létre. (Graefe’s Archiv, LXXVIII. kötet, 2. füzet.) ifj, Liebermann Leó dr.

E. v. Hippel: További adatok a palliativ trepanatio kérdéséhez. A palliativ trepanatio fontosságáról ír Hippel, kinek 7 pangásos papilla következtében megvakult egyén további sorsát volt alkalma észlelni a hallei vakok intézetében. Mindannyinál 5—6 év előtt kezdődött a folyamat s jelenleg teljesen jól vannak; a vakságon kívül semmi más tünet nem található, holott a baj kezdetén kifejezett agyi tünetek voltak. Mindez mutatja azon eljárás helytelenségét, midőn indifferens szerekkel kezeljük a beteget mindaddig, míg látása teljesen elvész. E helyett a pangásos papilla korai felismerése és sebészi kezelése sokkal többször volna kívánatos, mintahogy az mostan történik. (Kiin. Monatsbl., 1911 jan.)

Waldmann Iván dr.

Schieck: A pangásos papilla genesiséről. A pangásos papilla keletkezésének újabb theoriájával foglalkozik Schieck, mely theoria a pangásos papilla keletkezését mechanikus okokra vezeti vissza, a menynyiben az agynyomás által az opticus hüvelyrészeibe bepréselt liquor cerebrospinalis az artéria centrális perivascularis nyirokürébe jut s itt praeformált úton halad végig a papilla hilusába. Tehát a liquor cerebrospinalis képezi az összeköttetést az intracranialis és az intraocularis affectio között, a nélkül azonban, hogy ennek bármilyen megváltozása vagy gyuladástkeltő hatása volna jelen.

A folyamat első tünete a papilla centrumában lévő finom fátyolozottság, ott, a hol az erek a lamina cribrosát elhagyják; majd a fátyo-