Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)

1911-04-02 / 1. szám

3

helyett jóval rosszabbá teszi a beteg állapotát, mint volt a gyógykezelés előtt.

Új utat nyitni az orr csontos falán keresztül a könnyek részére, egy eljárás, mely már hosszú idő óta foglalkoztatja a szemorvosokat. Celsus, Paul d’Egine, Saint Yves (1. cit. Terrien) a maxilla superioron keresztül csináltak új utat. Langier és újabban Foltz1 a sinu$ maxillarisnak orbitalis falát nyitották meg. Legrange és Aubaret1 2 átfúrják a könnycsontot, míg Hess3 a permanens szondát kombinálja a könnycsont átfúrásával. Aubaret4 * 6 7 1905-ben egy operatiót ajánlott, mely a könnytömlő exstirpatiójából áll összekötve a könnycsont és a processus frontalis maxillae superioris egy részének eltávolításával.

Mások az orr felől igyekeztek a levezetést helyreállítani, így Pólyák5 eltávolítja az alsó orrkagylónak elülső harmadát és az orron keresztül szondáz. KillianG eltávolította az elülső részét az alsó orrkagylónak s azután bevezetve egy szondát a ductus naso-lacrymalisba, az egész ductust az orr felől feltörte. Passow1 az alsó kagyló elülső részének eltávolítása után intranasalisan annyit elvésett a crista turbinalis és könnycsontból, míg az egész ductus nyálkahártyája a könnytömlőig szabadon feküdt s ezt azután felvágta. Ez csak egynéhány példa a rendkívül sok operatiókból, melyek e czélra ajánltattak, de melyek, úgy látszik, az őket leíró szerzőkön kívül más követőkre nem akadtak. Sokan egy idő múlva maguk is elhagyták az általuk ajánlott operatiót, mint azt Salus a 7M-operatióról írt czikkében Killianról megemlíti. De természetes és könnyen megérthető, hogy mindezen operatiók csak időleges sikert hozhatnak létre, mert mint ismeretes dolog, az orr nyálkahártyája nagy mértékben képes a regeneratióra, úgy hogy minden nyílás az orrban, legyen az bármily nagy, gyorsan és teljesen bezáródik igen rövid idő alatt.

7M8 9 10 11 1904-ben egy új operatiót írt le, a melyben, úgy látszik, megoldotta a kérdést, hogy hogyan kell az orr nyálkahártyáján keresztül készített nyílásnak újbóli bezáródását megakadályozni, mely pedig az egész operatiónak punctum saliensét képezi. Erre vallanak ugyanis fótinak eddig közölt eredményei és azoknak közleményei, kik mint Schirmer,u Elschnig10 és Holth" az operatiót megkísérelték. A New- York Ophthalmie and Aurai Insituteban ez operatióval elért eredményeink megegyeznek a fentemlített szerzőkéivel és szintén kielégítők.

Az operatio röviden abból áll, hogy a csontos falnak átvésése után reszekáljuk a könnytömlőnek belső falát és reszekálunk az orr nyálkahártyájából egy részt, mely körülbelül akkora, mint a könnytömlő megmaradt külső fala. A két nyálkahártyának sebszéleit most érintkezésbe hozzuk egymással, úgy hogy azok összenőjjenek s így a könny1 L. cit. Terrien.

2 Soc. frang. d’ophthalin. 1907.

3 Zeitschrift f. Augenheilkunde. 1908. 391. old.

4 Soc. frang. d’ophthalm.

8 Archiv f. Laryngologie. 1938.

6 Kafeman: Laryngol. Operationslehre.

7 Kafeman: Laryngol. Operationslehre.

8 La clinica moderna. Horner, 1904. 33. sz.

9 Zeitschrift für Augenheilkunde. 1908. 3. fűz.

10 Salus: Klin. Monatsbl. f. Augenheilk. 3. füzet.

11 Norsk. Mag. f. Laeger. 1910. 3. sz.