Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
145 a higanyt és jodkalit absolute nem teszi nélkülözhetővé, e mellett a szernek a befecskendezésre alkalmassá tevésének még mindig szövevényes volta annak nagyobb mérvben való alkalmazhatását feltétlenül akadályozza. Leukosarcoma chorioideae egy esete. A sarcoma a csecsemőkor szembetegségei között igen ritka megbetegedés, annak festéknélküli alakja: a leukosarcoma pedig még ritkább. Keletkezési módjában a glioma retinae és a leukosarcoma chorioideae klinice különbséget alig tüntet fel s ilyen a baj kezdetén tükörrel sem állapítható meg, úgy hogy jelen esetben is a glioma retinae diagnosis vétett fel s csak az enukleált szemtekei szövettani vizsgálata állapíthatta meg pontosan felvételünk téves voltát, mely egyébként sem a betegre, sem a vele való elbánásra nézve különbséget nem tett. Az eset a következő volt: K. E. 8 hónapos csecsemőt, földmives fiát, 1908 május 27.-én azon panaszszal hozták hozzám, hogy bal szeméből különös sárgás fényt látnak csillogni. Az elég jól fejlett csecsemőnél a nyugtalansága miatt csak nehezen megejthetett vizsgálat a bal szemfenék halántéki feléből az üvegtestbe előemelkedő, sárgás-fehéren fénylő, dudoros felszínü daganatot állapított meg, melyet glioma retinaenek véltem s annak súlyos jelentőségét a szülőkkel megismertetve, a szemteke sürgős eltávolítását ajánlottam. Sajnos, az elfogult szülők akkor ebbe nem egyeztek s a gyermeket több mint 2 éven át elvonták a megfigyelés alól. 1910 június 28.-án, tehát majdnem 3 éves korában hozták a csecsemőt osztályomra, ki ekkor már rendkívül lefogyott, legyengült állapotban volt. Ekkor a bal szemteke már tetemesen megnagyobbodott, a szemrésből diónyi nagyságban kidülledt, a szemhéjak zárását akadályozta. A cornea szabálytalanul lelapult, de még áttetsző volt, a csarnok sekély, pupilla nem reagált, területében az elzavarodott, sárga lencse volt látható. A halántéki oldalon a ciliaris tájékon a szemteke mogyorónyi területen kékes-fekete, tömött tapintatú kiemelkedést mutat. A szemteke tensiója emelkedett. Metastatikus gócz kimutatható nem volt. A beteg rendkívül nyugtalan, alig alszik, fel-felsikolt. Most már a szülők a műtétbe beleegyeztek. 1910. június 24. Exenteralio orbitae. Műtétnél nagyfokú vérzés. Egy hét múlva igen gyenge állapotban hazavitték, 2 hét múlva otthon marasmus tünetei között a beteg elhalt. A daganatot dr. Orsós prosector főorvosunk volt szives megvizsgálni, a következő eredménynyel; „A szemgolyó egészében aránylag nagyobb, hossztengelye irányában elnyúlt. A szaruhártya homályos, görbülete szabálytalan. A látóideg csonkja csaknem kétszeresére megvastagodott, szürkésen áttünő. A bulbus hátsó felének külső felszínén egy mandulamagnyi, szürkés-fehér, a sclerával összeforrt daganatcsomó ül. Sagittalis metszeteken a szemgolyó temporalis felének hátsó részét belül átlag 7 mm. vastag, tömött szerkezetű daganatszövetréteg borítja, mely az aequatorialis rész táján hirtelen elvékonyodik s igen keskeny rétegként majdnem a corpus ciliareig követhető. A daganatréteg belső felszínét az elvékonyodott, pusztulófélben levő, legnagyobbrészt már szétesett retina és festékes hám fedi. Az előbbinek szerkezete még aránylag ép helyeken is alig ismerhető fel és több, kisebb-nagyobb corpus amylaceumot tartalmaz. A festékes hámréteg a retinától több helyen szétvált, a daganatszövettel ellenben mindenütt összefügg. A daganatszövet kisebb-nagyobb tekervényes kötegekből alakul, melyek közepében egy-egy megfelelő nagyságú erecske fut s a melyek között fekvő hézagokat elhalt daganatszövet tölti ki. A centrális fekvésű véredények kötőszövetes falából finom rostgerendák sugároznak szét a daganatszövetbe, melyek végágai legfinomabb, gyér reczézetté szövődnek össze. Maguk a daganatsejtek egészben kicsinyek, változatos, általában gömbölyded alakúak, plasmájuk feltűnően kevés, többnyire felismerhetetlen, magvaik ellenben közepes nagyságúak, chromatin állományuk finom, egyenletes elosztású. Egyes kötegekben a daganatsejtek elnyúltak, orsóalakúak A sejtközti állomány nagyobb területeken csaknem teljesen hiányzik, a sejtek itt a plasma látszólag teljes hiánya folytán közvetlen egymás mellett fekszenek s némi határozatlan csoportosulást mutatnak. A valamivel lazább helyeken a legfinomabb kötőszövetes rostokon kívül kevés, a reticularis hálózatra emlékeztető rövid sejtnyúlványok észlelhetők, melyek a collagen
