Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)

1911-12-10 / 3-4. szám

133

zépső orrjáratba nyílást készítek s a csatornát medialis falán magasra felhasítom. 5 nappal a műtét után a baloldali könyutak szondázása mutatja, hogy a szonda akadály nélkül mélyen bevezethető s az öblítővíz akadály nélkül folyt le. Május 30.-án beteg controllvizsgálatra jött s kijelentette, hogy a bal oldalon végzett műtét annyira használt neki, hogy a jobb oldalon is kéri annak végzését, mert jobboldalt még mindig van könycsorgása. 1%-os fluoresceinkalium-oldat a bal oldalon hamarább talál utat az orrba, a hol öbltés által kimutatható, a jobb oldalon ellenben a fluoresceinkaliumoldat még egy óra múlva is a könytömlőből a könycsövecskéken át kinyomható. Öblítés is a baloldali könyutak szabad voltát bizonyítja. (Kuffler dr. magántanár úr.)

VI. eset. K. J. 74 éves asszony. Beteg márczius 13.-a óta áll az orr septumának kiterjedt lupusos megbetegedése miatti nagyfokú orrbedugulás miatt kezelésünk alatt. 5—6 év előtt hosszabb ideig szenvedett jobboldali könycsorgásban, mely 4—5 hét óta ismét fennáll. A jobb könytömlőre gyakorolt nyomásra meglehetős nagymennyiségű nyákos geny ürül ki. Márczius 14.-én a septum nyákhártyáját, a meddig csak megbetegedett, bőségesen reszekálom s ezen seb begyógyulása után márczius 24.-én a könyorrvezetéket az állcsontüreg felől szabaddá tesszük. E mellett az állcsontüreg mucosájának váratlanul nagy mértékben való megbetegedését találtuk. A nyákhártya kitakarítása s az alsó orrjárat külső csontos falának megfelelő helyen egy nagy nyílás készítése után kiderült, hogy az állcsontüreg teteje 4—5 mm.-rel ért az alsó orrkagyló tapadási helye felé, miért is a compact felső állcsontból egy nagyobb darabot levésünk a könytömlő irányában, úgy hogy most a könyorrvezetéket szabadon szemünk előtt láttuk, egész a könytömlőbe való átmeneteiéig A könyorrvezeték medialis falának megfelelőleg a középső orrjárat csont- és nyákhártyafalát leválasztjuk s az egész könyorrvezetéket és a könytömlő alsó medialis részét reszekáljuk. Az oralis seb bevarrása.

Controllvizsgálat május 29.-én. Beteg nem szenved már könycsorgásban, szemhéjai sem tapadnak reggelenként le, a mi azelőtt gyakori eset volt. A könytömlőre gyakorolt nyomásnál csak egész kis mennyiségű nyákos váladék nyomható ki. 1%-os fluoresceinkalium-oldat épp oly hamar folyik le jobboldalt, mint a bal oldalon. Maga a beteg is gyógyultnak tartja magát. Újabb lupusos megbetegedések az orrban nem mutathatók ki. Az állcsontüreg nem secernál többé.

Vessünk végül rövid visszapillantást az elért eredményekre.

Teljesen eredménytelennek csak a III. esetet mondhatjuk. Ezen betegnél azonban a ki nem elégítő eredményt nem szabad a könyorrvezeték rovására írnunk, mert a könylefolyás főakadálya itt a könytömlőben volt, mely, mint azt a későbbi exstirpatio mutatta, kis heges képződménynyé zsugorodott s alig volt már lumene.

A II. esetben sikerült a könyeknek szabad lefolyást teremteni s habár a chronikus blepharitis és conjunctivitisből kiinduló panaszok nem múltak el teljesen, nem szabad ezt a végzett műtét rovására írni.

6 eset közül 4-et gyógyultnak kell tekintenünk.

Az új eljárás ellen — melyet én a könyutak therapiája határozott gazdagításának tekintek — azon körülmény látszik szólam, hogy komplikált úton férünk a könyorrvezetékhez és hogy bizonyos körülmények között a normális állcsontüreget falának egy nagy részétől megfosztjuk s a megbetegedett könyutak felőli infectio veszélyének kiteszszük. Az általam gyakorolt eljárás általános narcosisban való alkalmazása tényleg igen bajos volna, mert a vérzés a mélyben való exact operálást kizárja. Egészen másképp áll a dolog a localanaesthesis alkalmazásánál. Normális állcsontüreg megnyitásakor a vérzés minimális és az áttekinthetőség kitűnő. Ha azonban az állcsontüreg nyákhártyája megbetegedett, a mi eseteink közül háromra illik, semmiképp sem zavar a vérzés, ha előzetesen ki lett irtva a megbetegedett nyákhártya. Az eddigi eredmények szerint az egészséges állcsontüreg infectiójának veszélye a könyutakból lefolyó infectiosus massák által úgy látszik, nem játszik szerepet, ha ezen üregnek az orrüreggel való széles communicatiójáról gondoskodunk.