Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-05-08 / 1. szám
128 A mi már most a második kérdést illeti, tudniillik mely módszer az, melynek eredménye a szükségelt javító üveget leginkább megközelíti, feleletül erre szolgáljanak a következők: Az objectiv módszerek egyikével sem sikerült ugyanazt az eredményt elérni, mely a szükségelt üveggel megegyezett volna, mert majdnem minden egyes esetben, mint már említve volt, az objectiv értéknél rendesen valamivel kisebb értékű üveg az, mely a subjectiv meghatározásnak megfelel, akár egyenes képben történt a vizsgálás, akár pedig a skiaskopia segítségével. Azonban tekintettel arra, hogy egyenes képben való meghatározásnál még a gyakorlott vizsgáló is tévedhet, különösen akkor, ha a különbség a két fődélőben, tehát az astigmatismus foka nem lényeges, másrészt meg oly esetek is voltak, melyeknél a refractio meghatározása egyenes képben akadályokba ütközött, továbbá, hogy a fődélök irányának egyenes képben való meghatározása nem nyújt sok esetben biztos adatot és nem határozható meg vagy a beteg nyugtalan tartása, vagy a miatt, mert a meghatározandó ferde irányban véredény nem fut le és tekintettel arra, hogy a skiaskopiával egyrészt a szem refractióját az egyes délőkben külön-külön, sőt még a fődélők irányát is sikerül megállapítanunk, másrészt pedig a skiaskopia segítségével még oly esetekben is sikerült a refractiót az egyes délőkben meghatározni, midőn az az egyenes képben való vizsgálattal nem sikerült, ennélfogva a skiaskopia az, mely az objektiv vizsgálati módszerek közül aránylag még a legmegbízhatóbb. Természetesen e módszernél, ép lígy mint az egyenes képben való meghatározásnál is az objectiv értéknél rendesen valamivel kisebb értékű üveg az, mely a beteg által bemondott látóélességet eredményezi. Vizsgálataimnak eredményét a következőkben foglalom össze: 1. Az astigmatismus meghatározására szolgáló legegyszerűbb és legbiztosabb objectiv módszer a skiaskopia. 2. Az objectiv módszerek közül a skiaskopia segítségével elért eredmény közelíti meg aránylag a legjobban az astigmatismus javítására szükséges üveg értékét. 3. A skiaskopiával még oly esetekben is sikerült helyes eredményt elérni, midőn az az egyenes képben való meghatározással nem volt lehetséges. 4. Többnyire csak abban az esetben vált szükségessé a cylindrikus üvegeknek ferdében való beállítása, midőn a skiaskopia ferde irányú árnyékhaladást mutatott. 5. A midőn a Javal-Schiötz-féle ophthalmometer kisebb fokú (10—15°) tengelyeltérést mutatott, a skiaskopia pedig daczára annak normális árnyékhaladást, a hengerüvegek hatástalan tengelyének rendes irányban való beállítása volt szükséges. 6. Általában véve minél kisebb az ametropia és minél kisebb fokú az astigmatismus, annál jobb látóélességet lehet elérni és viszont, minél nagyobb az ametropia és minél nagyobb fokú az astigmatismus, annál nehezebben javítható. 7. Különböző egyénnél egy és ugyanazon alakú és fokú astigmatismus nem egyformán javítható. 8. Szűk lik (stenopaeikus nyílás) astigmatismus vizsgálásánál igen fontos segédeszközt képez.
