Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-05-08 / 1. szám
125 A fődélők iránya is meghatározható a skiaskopia segélyével, de csak azon esetben mutat ferde árnyékhaladást, ha az eltérés az ophthalmometer szerint nagyobb, pld. 20—25 fok. Kisebb 10—15 foknyi eltérés a skiaskopiával rendesen nem mutatható ki, de nem is szükséges, mert, mint már említettem, csak oly esetben vált szükségessé a cylindrikus üvegeknek ferdében való beállítása, midőn az eltérés 10—15 foknál nagyobb volt. Ezen eltérést pedig a skiaskopia már kimutatta. Az ophthalmometerrel kimutatható 10—15 foknyi eltérés a normálistól tehát a gyakorlatban nem játszik szerepet, ily esetben a tengelyeknek subjectiv — a beteg által való — beállítása a legtöbb esetben a függélyes, illetőleg a vízszintes volt. Nagy előnye a skiaskopiának még az, hogy nemcsak a corneának, hanem az egész fénytörő rendszernek a reftractióját (Totalastigmatismus) lehet segítségével meghatározni, a mi üvegrendelésnél első sorban jön tekintetbe, ellentétben az ophthalmometer segítségével megállapított értékkel, de e mellett •— mint Hess mondja — mindig a subjectiv vizsgálatot is meg kell tennünk s a talált értékkel sohasem megelégedni. Végül még a Javai-Schiötz-féle ophthalmometerröl kívánok megemlékezni. Ez eszköz igen értékes a két fődélő közötti differentia meghatározásánál, azonban nem mondhatja meg nekünk azt, hogy az egyes délőben milyen a fénytörés, ellenben fontos a két fődélő irányának meghatározásánál, mely utóbbira nézve mathematikailag pontos eredményeket nyújt szerkezeténél fogva. Tudományos értéke az ophthalmometernek nagyobb, mint gyakorlati értéke, mert az esetek nagy részében a beteg által beállított cylindrikus üvegek tengelyállásuk tekintetében az ophthalmometer által nyert adatoknak nem felelnek meg, mint azt már Emmert is észlelte eseteiben. Azt, hogy miért nem egyezik a beteg által beállított hengerüvegek tengelye az ophthalmometerrel nyert adatokkal, a lencse, illetőleg a musculus ciliaris rendetlen összehúzódásával magyarázzák, a nélkül azonban, hogy bebizonyítani lehetne, hogy ez így van. Nagy hátránya a Javal-Schiötz-féle ophthalmometernek, hogy csak a cornea görbületét, illetőleg a cornea két fődélőjének egymás közötti különbségét mutatja s bár a legtöbb astigmatismus esetnél a cornea két fődélőjének különbözősége játszsza a főszerepet, mégis voltak esetek, midőn az ophthalmometer különbséget nem mutatott, míg a skiaskopia igen. Ez esetekben valószínűleg a lencse astigmatismusa szerepelt. S hogy vizsgálásunk helyes volt, kitűnt a megfelelő cylindrikus üveg által elért lényeges látásjavulásból is. Ilyen esetet 4-et észleltem, melyek közül egynél T0, háromnál pedig 2‘0D különbséget mutatott a skiaskopia. Érdekességüknél fogva e helyen említem meg azon eseteimet is, melyeknél az ophthalmometer a fődélők rendes állását mutatta, míg a skiaskopia ferde irányú árnyékhaladást s a rendelt üveg hatástalan tengelyének ferde állásával sikerült legjobb látást elérnem és viszont, midőn a Javal-Schiötz-féle ophthalmometer ferde tengelyállást mutatott, a skiaskopia pedig rendes irányú árnyékhaladást s a cylindrikus üvegek hatástalan tengelyének rendes állása határozottan jobb látást eredményezett, mint a milyen az ophthalmometer által kimutatott eltérés szerint beállított üveg tengelyének állásával elért látás volt. Különösen két esetem érdemel említést, melyek közül az egyiknél 20°, a másiknál 25° eltérést mutatott az ophthalmometer, nem is említve azon számos esetet, hol az ophthalmo-
