Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-05-08 / 1. szám
23 Kitűnő jó eredményeket látott a nem syphilises vagy giimős eredetű iritis plasticák gyógyításában; 15 ilyen esetben alkalmazta a szérumot (köztük 9 eset operálás után támadt iritis pastica volt). A serum használata után az addig változatlan állapotú izzadmány bámulatos gyorsasággal szívódott fel. Semmiféle eredményt nem ért el az uveitis serosával járó üvegtesti homályok gyógyításában, hasonlóképpen teljesen eredménytelen maradt a serum adása a sérülések után fellépett üvegtesti fertőzés eseteiben, valamint eredménytelen a serum adása az összes többi szarúhártya vagy kötöhártyagyuladás ellen, különösen a scrophulotikus alapon keletkezettekkel szemben. A serumból szükség szerint naponta vagy másodnaponkint is 2—4 cm3-nyi adagokat használt bőralá fecskendezésre. (Archiv, für Ophthalm. LXXII. 2.) ' Vicas Gyula dr. Az alkalmazkodás mechanismusa. Hess egy teljesen ép enucleált emberi szemen az alkalmazkodást megfigyelve azt tapasztalta, hogy a sugártestnek erős fénynyel való izgatására a sugárnyúlványok a lencseaequator síkja előtt előre a cornea felé és concentrice a szemtengely felé haladnak és a pupilla megszűkíil. A pupilla megszűkiilése egyidőben kezdődik a sugárnyúlványok elöhaladásával, de a maximumát előbb éri el, úgy hogy a pupilla már nem szűkül többé, mikor a sugárnyúlványok még előrehaladnak. A megvilágítás megszűntével a sugárnyúlványok előbb kezdenek visszahúzódni és csak azután tágul a pupilla. Ezen időbeli különbség a sphincter pupillae és a sugárizom contractiójánál megerősíti Hess-nek azon régebbi tapasztalatát, hogy erős alkalmazkodáskor előbb a pupilla megszükül és csak azután sülyed a lencse ; az alkalmazkodás megszűntével pedig előbb emelkedik a lencse, utána pedig tágul a pupilla. Hess kísérletei közben oda törekedett, hogy rögzítse az emberi szemen az iris, a sugártest és a lencse accommodationális elváltozásait, a mi a szemtekéknek formollal való kezelésével sikerült is neki. Egy 20 éves haldokló beteg egyik szemébe atropint, a másikába eserint adott. A szemek teljesen épek voltak. A halál beállta után 1-5 órával a szemeket kiszedte és formolba tette. 18 óra múlva azt találta, hogy az atropinozott szem pupillája 5‘7 mm., a másiké pedig D8 nnn. volt. Az iris izomzata tehát jól volt fixálva. A lencsére vonatkozólag azt találta, hogy az alkalmazkodott lencse átmérője 0’4— 0-5 mm.-rel kisebb volt, mint a másik lencséé. A sugárnyúlványok által közrefogott kör átmérője pedig az eserinnel kezelt szemen átlag 0-52 mm.-rel kisebb volt, mint a másikon. Egy 42 éves egyén ugyanoly módon kezelt szemén az atropinpupilla 5 mm., az eserinpupilla 2-5 mm. átmérőjű volt. A lencse átmérője az atropinszemben 42 6 mm., az eserinszemben 41 8 mm., a sugárnyúlványok köre pedig az atropinszemben 42-75 mm., az eserinszemben pedig 41-29 mm. volt. Egy 68 éves ember szemén az atropinpupilla 4 mm., az eserinpupilla pedig 2 mm. volt. A lencse és a sugárnyúlványok körének átmérőiben elenyésző volt a differentia. Ugyancsak elenyészően kicsiny a sugárnyúlványok és a lencseszél közötti tér is. (Beiträge zur Kenntniss accommodativer Aenderungen im Menschenauge. Von Hess. Archiv f. Augenheilkunde, 1910, Januar.) Schiller. A cornea átültetése. Salzer lócorneának nyúl corneájába való implantatiójával foglalkozva, kísérleteihez absol. alkoholban áztatott Descemet-hártyát, friss Descemet-hártyát és cornealemezeket használt fel. A) Friss lószemből vett Descenet-hártyákat 3 napig absol. alkoholba tette, azután fiziolog. konyhasóoldattal lemosta és nyúl corneájában készített tasakszerü sebbe tette őket. Ezek
