Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
60 Az említett helyeken kívül is támadnak ily symblepharonszerü és a pemphigusra jellemző forradások a kötőhártyában. Ezek a felső tarsus külső és belső szélétől indulnak ki, de a corneától jóval távolabb végződnek s ennélfogva nem annyira kiemelkedők és nem oly szembetűnök, mint az alsó symblepharonos redő. Akárhányszor, különösen a betegség kezdődő szakában nagynehezen, szinte keresve láthatjuk csak meg azokat. Igen gyakran alul is nem a középen, hanem a tarsus külső és belső szélétől kiinduló symblepharonos redők támadnak. Az alsó áthajlás ilyenkor mélyebb vagy sekélyebb öblöt mutat a szerint, hogy mennyire haladt előre a kötőhártya általános zsugorodása. Mert az említett erős forradásos redőkön kivlil finomabb, durvább forradásvonalak át- meg átjárják az egész kötőhártyát, azt folyton zsugorítják, az áthajlás ennek következtében mind sekélyebb lesz, úgy hogy a végén már csak kis vályúszerü bemélyedés marad meg az egykor mély áthajlásból a szemhéjszél belső ajaka és a szemteke között. A zsugorodás előhaladásával még ez is eltűnik s a szemhéj közvetetleniíl odanőtt a szemtekéhez, leggyakrabban a cornea széléhez. De vannak esetek, a midőn a szemhéj magával a corneával is összenő. Nagyon természetes, hogy e folyamat az entropium legkülönbözőbb fokát képes előidézni. A szemhéjak és a szemteke ezen teljes összenövése rendesen az alsó szemhéjon kezdődik, majd átterjed a folyamat a felső szemhéjra is és pedig eleinte annak belső és külső harmada nő össze a szemtekével és csak legutoljára a középső harmad. A betegségnek ezen stádiumában a szemhéjak nem nyílnak és nem csukódnak többé teljesen, a kötőhártyát és a corneát már nem képesek többé megvédeni a külső káros behatásoktól (levegő, szél, por, füst), a minek következtében kiszárad és halvány rózsaszínű, finoman redőzött, vékony bőrhöz hasonlít. A kötőhártyán bárhol, a betegség bármely szakában viszketés, fénykerülés és fokozott könyezés, néha erős fájdalmas égetés kíséretében lencsényi, egészen babnyi területen élénkvörös foltok támadnak, melyek piszkos-szürke vékony lepodékkel fedettek. Ezek 2 3 napon belül eltűnnek és állítólag a hirtelen támadt és igen korán megrepedt pemphigus-hólyagok helye. Ilyen hólyagok azonban nemcsak a kötőhártyán, hanem a corneán is támadhatnak. A pemphigusban megbetegedett kötőhártyának még egy sajátságos elváltozását akarom megemlíteni. Ugyanis a folyamat kissé előrehaladottabb stádiumában az esetek nagy számában a kötőhártya pterygiumszerű redő alakjában húzódik a cornoára. Ezen keskenyebb vagy szélesebb, gyéren vagy bőven erezett redő rendesen kívül és belül foglal helyet, de igen gyakran alulról is húzódik a corneára és annak egy harmadát, vagy a felét, sőt még ennél nagyobb részét is elföldheti. Ha az említetteket figyelembe veszszük, láthatjuk, mily lényegesen különböznek a kötőhártyának ezen elváltozásai azoktól, melyeket a forradásos trachoma szokott előidézni. így sohasem támad trachomás szemen a belső szemzug fentemlített ankyloblepharonja és az áthajlásnak bizonyos elrendeződést mutató és a pemphigusra oly jellemző symblepharonszerü redői. Zsugorodott és megrövidült áthajtást trachomás szemen is találunk igen gyakran, de e megrövidülés sohasem ér cl oly nagy fokot, mint a pemphigusnál. Ha e különbségeket tekintetbe veszszük, akkor a közös vonású trichiasis, a kisebb-nagyobb fokú entropium és a pterygiumszerű redő sohasem fog tévedésre okot szolgáltatni.
