Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
52 jegyzést tenni. Az exophthalmust úgy az orr melléküregeinek empyemái, mint daganatai okozhatják, topographikus elrendezésük folytán a szemüreg falainak tekintélyes részét képezik és a vérerek és nyirokerek benső kapcsolatot tartanak fenn. Ily módon értelmezhető az orr melléküregeinek megbetegedésénél létrejövő vizenyős beszűrődése az orbitalis kötőszövetnek, mely az exophthalmus keletkezésére vezet. Intermitáló exophthalmus is képezte már az észlelet tárgyát. Az orrmelléküregek empyemáinak következményei lehetnek az ostitis, periostitis, orbitalis phlegmone és abcessus, melyek mind exophthalmnshoz vezethetnek, továbbá a melléküregek ectásiái, különösen a rostasejtek részéről. Még felemlitendők a praeformált üregek nyílásainak elzáródásával fellépő mucocele és pyocele, ezen praeformált üregekhez tartoznak a rostasejtek, ezek között leggyakrabban a homloküregbe nyúló bulla frontalis, a középső és a felső orrkagylóban levő kagylósejtek és néha a bulla ethmoidalis. A bulla frontálisból kiinduló mucocele könnyen összetéveszthető a homloküreg mucocelejével. Néha az exophthalmus igazi okát csak a bonczolat deríti ki, mint az egy közzétett esetben kitűnt, egy az orrüreg csontos vázából kiindult myxosarcoma alakjában, midőn a klinikai tünetek az orrüregben empyemát és csontos pyocelet állapítottak meg. A mi a therapiát illeti, vita tárgyát nem képezi, hogy a hol a gyökeres beavatkozások javalata fennáll, ott az orr molléküregeinek, a szemüregnek gyökeres sebészi feltárása vagy a Krönlein-féle műtét a Dollinger-fóle módosítással végzendő. A maga részéről hangysúlyozni kívánja, hogy az orr mellókürcgének olyan megbetegedéseinél, hol a radikális beavatkozás szüksége nem forog fenn, az endonasalis beavatkozásokkal az exophthalmus megszüntethető, a mint azt eseteiben tapasztalhatta, éppen úgy a rostasejtek mucoceleinek endonosalis eltávolításával is. Még megjegyezni kiváltja, hogy a Basedow-kór tüneteként fellépő exophthalmus endonasalis beavatkozásokkal is néhány esetben megszüntethető volt. Mohr Mihály: Néhány Krönlein-műtétet végzett és a saját tapasztalata alapján a Dollinger által ajánlott bőrmetszóst nagy nyereségnek tekinti, mert a n. VII. sérülése elkerülhető. Megemlít egy apró műfogást, melyet Alapi a sebegyesítés könnyítése végett ajánlott. Késhegyével a sebvonalra függélyes irányban vonalakat karczol, melyek azután jelzik az egyesítendő pontokat. Waldmann Béla: Azon a jogczímen, hogy a bemutatott operált egyén első Ízben az ő észlelése alá került, a legnagyobb elismerést nyilvánítja az előadónak azért, hogy a kinzó fájdalmai miatt végsőig kétségbeesett egyénnek életkedvét és munkaképességét visszaadta. Dollinger Gyula: Ónodi felszólalására megjegyzi, hogy a legtöbb esetet már a szemészeti klinika vizsgáltatja meg orr-orvossai. Ha ez nem történt meg, akkor a sebészeti klinika specialistája vizsgálja meg az orr melléküregeit és csak ha ezek egészségesek, akkor tárja ki az orbitát. Azonban nem lehetetlen, hogy az ilyen esetekben az orrspecialista által sem kiderithetö valamely anomális mcllékiiregrecessus megbetegedése okoz collaterális vizenyőt a szemiireg tartalmában és ez okozza az exophthalmust. 2. A keratoplastika tanának jelenlegi állásáról. Fejér Gyula: 1909 szeptember havában egy keratoplastika totalis kétoldali műtétjét végeztem azaz emberi corneát ültettem át egy másik egyén heges szaruhártyájába. Előre jelenteni, hogy a műtét — sajnos •— végleges eredménynyel nem járt, de megragadom az alkalmat, hogy az esetről, a műtétről, az érdekes kórlefolyásról -— szaktársaim előtt — referáljak és e referatom kapcsán ismertessem a keratoplastika tanának jelenlegi állását. A magyar orvosi irodalomban tudtommal — a kérdéssel nem foglalkoztak, sem sikerült, sem nem sikerült esetet nem közöltek és még a világirodalomban is felszólították a szemorvosokat arra, hogy minden nem sikerült esetet is közöljenek, mert ezzel szolgálatot tesznek az ügynek és csak igy tudnak adatokat gyűjteni a műtét technikájának fejlődéséhez. Hosszú időn keresztül izgatta e kérdés megfejtése a műtöszemorvosokat, vagyis jobban mondva régebben a sebészeket, hiszen Diejfenbach a kérdés megoldását a sebész legmerészebb ábrándjai közé sorolta és azt mondta, hogy a legnagyobb díjjal, jutalmazná ha valaki egy sikerült esetetet be tudna mutatni!
