Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
48 hártyáján többnyire virulens baktériumok is vannak. Leginkább ajánlható egy többrétegű gaze- vagy vászondarab, mely egyik végén aluminiumdróttal van ellátva. Ezt a drótot a pápaszem nyerge és szárai alakjára görbítve a fülre akaszthatjuk ; a vászon vagy gaze lecsüngő végét az operáló kabát nyakába dughatjuk. így az orr és száj fedve van, s az ilyen maszk a fejtetőt, homlokot nem melegíti, míg a Witzel-féle vagy más sebészi maszkok V2—1 óra alatt kellemetlen érzéseket okoznak. Ezt a maszkot Axenfeld klinikája rendszeresen használja. A szem környékét közvetlenül a műtét előtt szappanos törlővel, majd sublimatos vattacsomóval ledörzsölhetjük, természetesen ezt megelőzőleg már egyszer megtörténtnek kell vennünk a letisztogátást, meg a szemhéjszélek alapos megtisztítását. Mindinkább elterjed a pillaszőrök lenyirása s a szemhéjszélnek Pflugk által ajánlott benzines ledörzsölése. A kötőhártyát közvetlenül a műtét előtt nem ajánlatos erőteljesebben ható desinficienssel mosni, egyelőre meg kell elégednünk a bórvizes bőséges kimosással. A gazedarabbal való letörlés az előző napok tisztogatásánál szükséges, de közvetlenül műtét előtt nem ajánlatos. Itt kell egy szót az érzéstelenítésről is szólnunk, mert a túlságba vitt cocainozás nem egyszer okoz kellemetlenséget. .luselius vizsgálatai szerint már a 4°/o-os cocain gátlólag hat az epithel regeneratióra; ezért nem tanácsos követni Fukala tanácsát, hogy 10 15—20 °/o-os oldatokkal lassanként, fokozatosan érzéstelenítsünk. Érzékeny szemen inkább egy kevés cocaint subconjnnctivalisan is adhatunk. A cocain-okozta cornea-epithel fellazulások secundaer infeetiók kapujául szolgálhatnak. A műtét aktusánál ajánlatos a szárai; kéz és száraz műszer. Ezenkívül a könynek, csarnokvíznek gyakori óvatos felitatása gaze-törlőkkel. Nagy szerep juthat a fertőzésnél a zúzott sebeknek, a szövetek ellenálló képessége zúzódás által nagyon szenved. Kerülendök a felesleges behatolások s az olyan műszerrel, mely használatközben már a kötöhártyával érintkezett, nem ajánlatos ismételten behatolnunk. A lencsemaradékok kihajtása ne történjék az alsó szemhéj segítségével, hanem műszerrel. Az e czólra szolgáló csarnoköblítök talán több maradékot mosnak ki, mint a mennyi spatulával kihajtható, de az eddigi formák némi veszedelmet is rejtenek magukban. Közvetlenül a bekötés előtt itassuk fel még egyszer a kötőhártyazsák folyadékát. Bezárt szemrés mellett szünetel a könylevezetós, mely, mint Schirmer kísérletileg kimutatta, a Horner-féle izomköteg működéséhez van kötve. Ha a szem enyhe behunyatásánál az alsó áthajlás tócsája, mely esetleg egy kevés lencsetürmeléket is tartalmaz, másnapig ott marad, a kötés által is kedvezőbbé tett viszonyok folytán még könnyebben állhat be a baktériumok szaporodása. A műtétet követő napok prophylactikus intézkedéseit illetőleg lényeges, az általánosan követett elvektől eltérő eljárást nem tudok említeni. A műtétnél leirott, fontosnak gondolt mozzanatok leírása talán felesleges volt s talán szerénytelenség vádja érhet értök, de úgy gondolom, hogy ezek a tárgygyal szoros összefüggésben vannak. Az elmondottakból a következőket óhajtanám kiemelni: 1. Kedvező körülmények között az általában saprophytáriak tartott baktériumtörzs is képes műtét utáni yyuladást okozni.