Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
35 Ezért a Chibret-féle fecskendővel történt nehányszoros kisérlet után olyan irrigatorszeríí készüléket készítettem, melynek alkalmasan hajlított vége a közönséges irrigatorvégek zárókészülékével van ellátva. Ha ez könnyen jár, egy ujjal, zökkenés nélkül szabályozható a kifolyó vízmennyiség. Az irrigator vége nem vastagabb a Daviel-féle kanálnál, s így könnyen csúsztatható a csarnokba lándzsával ejtett seben át is. A folyadék túlságos nyomásától aligha kell tartanunk, hiszen a tátongó seben át könnyen kiürül. Az eszközt gondosan fertőtelenítve minden hályogműtéthez elkészíttetjük. Ha szükség van rá, elöveszsziik a kaucsukcsövet, fölszereljük s jobb kezünk első három ujjába fogjuk az eszközt, miként a lándzsát szoktuk tartani. Harmadik ujjunk e közben az eszköz zárán nyugszik s azt annyira nyitja meg, hogy a folyadék éppen csöpögni kezdjen. A csarnok kiöblitése előtt a rögzítő csípőt eltávolítjuk, de a szemhéjterpesztőt nem. Ezt esetleg a másik kézzel foghatjuk is, de akkor a bal szemen operálva a fecskendőt bal kezünkkel kell tartanunk. Az irrigator végének betolása előtt a beteget lefelé nézetjük (föltéve, hogy a seb fölül készült), a kötőbártyai karélyt lesimítjuk és az eszköz végével a hátsó sebajkat gyengéden megnyomjuk. A tátongó seben át most a csarnokba csúsztatjuk az eszköz végét, s a zárt lassan nyitjuk, míg elegendő vízsugár nem folyik ki a kéregrészletek elmozdítására. A fecskendőt rendesen a pupilla területéig toljuk be, de könnyen és baj nélkül csúsztathatjuk a szivárvány mögé is, hogy makacsabban megmaradó kéregrészletekre különböző irányból engedjük az áramot behatni. Az egész művelet alatt a szükséghez képest fokozhatjuk vagy csökkenthetjük az áramot, a nélkül, hogy legkevésbé is meg kellene rezdülni az eszközt tartó kezünknek. A legtöbb esetben alig haladtunk a pupilla területéig, a maradékok nyomban kiürülnek a seben. Erősebben tapadó kéregrészek azonban nehezebben ürülnek. Mindez jó világítás mellett könnyen szemmel tartható. Néha az iris mögé hatolva, csodálkozással látjuk, milyen tömege a kéregrészleteknek kerül napfényre a szivárvány mögül. ■ Megeshetik, — s ezt nem szabad tagadni — hogy egyes tokrészletekhez tapadó kéregtörmelék nem válik le a tokról. Ha ez többszörös kísérletre sem sikerül, az öblitést abbahagyjuk. Gyakrabban esik ez meg nem teljesen elszürkült kéregrészletekkel, mint az inkább elszürkültekkel. Ezért, noha mindig van bizonyos haszna az irrigálásnak, az öblítés hasznáért nem ajánlatos az opórálhatóság határát kitolni. Vagyis nem fogjuk a műtétet annak föltételezésével hamarabb végezni, hogy a maradékot a csarnok kimosásával úgyis el tudjuk majd távolítani. Ezzel az eszközzel és az elmondott föltétellel 3/i év óta végeztük a budapesti állami szemkórházban a csarnoköblítést. Mai napig mindössze 2G eset eredményéről számolhatok be. Ez idő alatt minden ötödik, hatodik eset került csak öblítésre, tehát az esetek túlnyomó számában beértük az addig követett eljárással. Csak, ha a kéregrészek súrolással az üvegtest iirülésének veszedelme nélkül nem volt kihajtható, nyúltunk a csarnokirrigatorhoz. A 26 eset közül 23-szor karélyos hályogkivétel, 1-szer lándzsametszéses hályogmütét és 2-szer duzzadó sérüléses hályog pungálása után végeztük az öblítést. A gyógyulás folyamán egyszer észleltünk hosszasabban elhúzódó vérmcsséget az irisben, és egyszer iridocyclitist. Ez utóbbi esetben sok hályogmaradék volt a kimosás ellenére is. Ezt a gyuladást, — a mely különben nem okozott veszteséget — nem lehet az eljárás rovására Írni, hiszen gyuladások csarnokmosás nélkül is előfordulnak, s ezt akkor okolhatnék csak a bajjal, ha sűrűbben tapasztalnánk fertőzést. 3*
