Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)

1908-02-16 / 1. szám

jutnak, de néhány óra múlva ismét eltűnnek. A/. üvegtest is felveszi selerális punetio után a vér bakteriéul anyagait. <1© lassabban, és nehezeblten is adja le, mint a esarnokvíz. Subconjunctivális konyhasóinjectiók elősegítik a bakteriéit! anyagok fellépését, de csupán a csarnokban, az üvegtestben nem. Mindkettőnek bakteriéit! erejét nagy fokban emelik a lobingerek és különösen a esarnokvízét akkor is. ha a gyuládé,sós tünetek a szarúhártvában vagy esetleg az üvegtestben vannak jelen. Ezen bakteriéit! hatás az izgalom csökkenésével arányosan gyengül, ('krónikus loboknál a esarnokvíz bakteriéit! ereje csak csekély. A szarúhártvában a punetio után szintén fellépnek bakteriéit! anyagok, különösen az ulcus serpens miatt történt Saemiseh-féle keratotomia után. (Gr. Archiv f. Ophthalm..

LXV. 2. 1907.) V.

*

KÖNYVISMERTETÉS.

Physisch-ophthalinologische Grenzprobleme ezám alatt Kramp H. Kopenhágában azon újabb vívmányokat közli, a melyek a színérzés tanára vonatkoznak. A retina szerkezetéről való felfogásunk tősgyökeres változáson ment át és ezen az alapon jeles búvárok újabb, megbízhatónak látszó tlieoriákaí létesítettek. 1-1 munkának czélja az ophthalmologusoknak. kik egyébként e mozgalommal szemben nem mutattak nagy érdeklődést, a színérzés tanának jelenlegi állásáról áttekintést nyújtani.

Mindenekelőtt a sziiiquantitás meghatározásáról szól és ajánlatosnak tartaná a vizsgálók egyöntetű eljárását, a mennyiben ezt energiákban kellene kifejezni (Hefner), a minek absolut, meghatározott értéke volna. A munka további fejezetei szólnak az emberi szem közegeinek és a macula luteának absorptipjáról. a neutrális és spektral is küszöbértékekről, a l’urkinje-féle tüneményről, a retina belső plexiformis rétegére vonatkozó színtheoriáról és a komplementnél* sziliekről. Különösen érdekesek azon adatok, a melyek a belső plexiformis réteg anatómiailag konstatálható lemezeiben a főszíneknek kifejlődési helyét jelölik meg. A mély tudással megirott munkából a szakember sok hasznosat meríthet. (Megjelent Lipcsében 1900. G. Thieme kiadásában.)

1 't'VIDPS Jjttjos dr.

Ónodi: Der Sehnerv und die Nebenhöhlen der Nase. (Kiadója Alfred Holder. Ára 7 korona.) Az orr melléküregeinek megbetegedése okozta látási zavarok és megvakulások tana még most is számos jeles munka

daczára sok tekintetben homályos. Hogy a n. opticus neuritises és atrophias megbetegedésében kiváló szerepet játszik az orr és melléküregeinek kóros elváltozása, régóta ismert tények. A szerző alapította meg az opticus és a hátsó melléküregek (tehát á sinus splienoidalis és az os ethmoidalis hátsó sejtjei) közötti összefüggés fontos tanát, mely megerősíti Hnjck, .Errvsbiisrlt. Brrc/t-r stb. azon állításait, hogy a melléküregek közül főleg az említettek képesek létrehozni a látóideg kóros elváltozásait. A szerző a hátsó melléküregek és a u. opticus közötti viszony öS különböző fajtáját ismerteti könyvében. Müvének második felében klinikai megfigyelésekről ad számot.

Tíz évi kitartó munkálkodás és észleletek eredménye a most megjelent könyv, melyet szívesen ajánlunk a rhino- és ophthalmologusok figyelmébe.