Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
86 kozó közleményem (1. B. 0. U. 1905. 27. sz.) megírása alkalmával közelebbről megismerkedtem és mely szerint az amnion szűk volta és a fejlődő embryohoz. való odatapadásai okozzák az arczon előforduló hasadékképzödéseket. A szájnyílás körül előforduló hasadékképzödésekre vonatkozólag nem egészen tudtam ezen elmélettel megbarátkozni leginkább az ezekkel együtt vagy ezek nélkül is előforduló farkastorok miatt. Hogy az amnion szűk volta és annak szálagai anencephaliát, hemicephaliát, koponya- és végtagbefüződéseket, sőt ú. n. spontan amputatiokat stb. képesek előidézni, ezt nagyon érthetőnek találom, de hogy a farkastorok ugyanazon okból fejlődnék, ebben talán szabad kételkedni mindaddig, míg ez kétségtelenül bebizonyítva nincs. Most a tiszta, typikus szemhéj-eolobomára vonatkozólag, mely valószínűleg nem egyéb mint a ferde arczhasadéknak, a meloschysisnek, egy kis nyoma, egy forme fruste-je, némileg hasonló helyzetben vagyok. Nem lehet szándékom egy eset alapján egy majdnem általánosan elfogadott elmélettel szemben polémiát kezdeni, de nem hallgathatom el. hogy kételyeim vannak az iránt, vájjon egy olyan anomáliát, melynek megjelenésében bizonyos törvényszerűség mutatkozik, a mennyiben többnyire a felső szendiéj belső részén, tehát oly helyen fordul elő, mely a kiálló homlokcsont és orrhát által jobban védve van mint a szemhéj külső fele; mely előfordul symmetriee mindkét, sőt mind a négy szemhéjon is. egyesek szerint mint öröklött baj is; mely aránylag gyakran fordul elő egyéb arczhasadékokkal kombinálva (így a Brinkmann1 által összegyűjtött 12 esetben ötször): az ilyen anomáliát lehet-e külső, véletlen mechanikus akadály szüleményének tekinteni, nem egyszerűbb-e mindezen hasadékokat úgy fogni fel. mint fejlődési tökéletlenségeket,, mint annak kifejezését, hogy az arcz képződésében résztvevő és az embryo fejvégéböl és az első zsigerívekböl kiinduló nyolcz különféle nyúlványnak harmonikus egyesülése nem sikerül mindig kifogástalanul. Ha a szem belsejében és a belső szervekben fordulnak elő ilyen fejlődési hiányosságok, miért ne fordulhatnának elő az arczon is, melynek fejlődése oly sok alkatrész szabályszerű összeolvadását teszi szükségessé ? Igaz, hogy a szemhéjak valamivel később, a második hónapban fejlődnek.1 2 mikor a nyúlványok már összeolvadtak, de azért a szemhéjak sem képződhetnek a semmiből. Kell ott praeformálva lennie a bulbusok körül valami ősanyagnak, a melynek sarjadzásából jönnek létre a szemhéjak, és ha ezen ősanyag vagy sejtsor, melynek kisebb belső részét valószínűleg a homloknyujtvány, nagyobb külső részét a mediális felső állcsonti nyúlvány adja, a két rész érintkezése helyén nem vagy tökéletletlenfll olvadt össze, könnyen érthető, hogy a felső szemhéj nem egységesen, hanem két részletben fog descendálni vagy legalább a szélén többé-kevésbé mély behorpadási fog mutatni. Talán így lehetne a tiszta szemhéj-colobomának létrejöttét fesztelenül, egyéb alkalmi okoktól függetlenül értelmezni. Máskép állhat a dolog azon komplikált colobomáknál, melyeknél a bulbuson és szemhéjon előforduló bőrhidak és egyéb cutan képződmények, dermoidok és pterygiumszerü conjunctivaredök az amniotikus szalagok tapadásainak nyomai gyanánt tekinthetők. Ilyen esetet nem láttam ugyan, de a közölt esetek mellékkörülményei, valamint a mellékelt illustratiók (így Leitner dr. esetében a látható koponyabefüződés) ilyen esetekben nagyon plausibilissé teszik van Dnyse elméletét. 1 Albrecht Brinkmann: Beiträge zur Casnistik der angeborenen Defekte der Lider. Würzburg 1887. 2 Wilhelm His: Gestalt und Grösse menschlicher Embryonen bis zum Schlüsse des zweiten Monats. Archiv für Ophthalmologie IV. Band, I. Teil.
