Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
5G tezni embereknél. Minthogy a további kísérletezés alkalmával kiderült több esetben, hogy (pl. a köpetben talált Koch bacillus alapján) biztos tuberculotikus betegeknél nem egyszer a tuberculininstillatio negativ eredményű volt, erősebb concentratioban kezdték használni a tuberculinoldatot, így 2—4%-os, sőt Mainini 5° o os oldatban is. Sokan úgy járnak el, hogy többszöri tuberculininstillatiót végeznek, ha az első (l°/o-os) becseppentés negativ eredményű volt. így tesz Brons, ki minden oly esetben, midőn az l°/o-os oldat becseppentése negativ eredménynyel jár az egyik szemen, 2%-os oldatot cseppent a túloldali szembe. Böhler 169 klinikailag tuberculosisra biztosan diagnostizált (50-nél a köpetben bacillus találtatott) betegnél úgy járt el, hogy először l°/o-os tuberculinoldatot instillált az alsó áthajlási redöre. A 169 közül már az első becseppentésre reagált 83 (tehát a betegeknek kb. fele); a nem reagáló 86 egyén szemébe ezután 2%-os oldatból cseppentett egy egy cseppet; ezek közül a reactio positiv eredményű volt 66-szor. A sem l°/o, sem 2%-os oldatra nem reagáló 17 egyénnél végre 4°/o tuberculinoldatot használt; köziilök 13-an reagáltak. Négy klinice biztos tuberculotikus egyénnél tehát a 4%-os oldat is felmondta a szolgálatot. Carlos Mainini 19 esetben próbálta meg az instillatio kétszeri alkalmazását ugyanazon szemekben, miután az első becseppentésekre negativ eredményeket kapott. A vizsgált esetek közül 15-ször igen erős reaetiót kapott; sőt egy esetben oly borzasztó heves volt az eredmény, hogy az ily hasonló kísérletekkel végkép felhagyott. Csodálatos dolog, hogy mig Köhler, ki 4%-os, Mainini, ki 5%-os (eltekintve ez utóbbinak ugyanezen oldattal egyazon oldali szemben végzett többszöri becseppentéseitöl) oldatot használt, a nélkül, hogy akár egyszer is észleltek volna — a betegre és orvosra egyaránt — kellemetlen reactiokat, addig Wiens és Günther a Calmette ajánlotta 1%-os oldatra már oly erős reactiokat láttak, hogy kénytelenek voltak — hogy kísérletüket folytathassák, — 12%-os oldatot használni. De még ezen híg oldattal is egy Ízben — egy szembetegnél — igen kellemetlen tüneteket okoztak. Ez érdekes esetet alább, az ophthalmoreactio complicatioi között fogom elmondani. A reactio lefolyása. A reactio igen különböző idő múlva áll be; legtöbb esetben az első napon, de észlelték már a becseppentés utáni 38. órában való beálltát is. Átlag 3—5 óra múlva vehetők észre a reactio első tünetei. Tartama átlag 3—4 nap; ennyi idő elegendő szokott lenni, hogy az erősebb reactiók is visszafejlődjenek. Ez azonban nem kivétel nélküli. Mint látni fogjuk, észleltek már oly reactiokat is, melyek napokig, hetekig is eltartottak ; sőt talán az egyik esetben a reactio okozta következményes állapot örökre is megmarad (1. Kait esetét). Citron a reactio bárom fokozatát különbözteti meg. 1. Csak a tarsális conjunctiva és a caruncula vörösödik ki. Az ily fokú reactióknál a kivörösödés az áthajlási redönél meg szokott állni, úgy hogy a bulbus egészen halvány marad. Ily tünetek mellett az egyén nem is érez semmi különösebb kellemetlenséget ; alig könyez s egyáltalában nem fénykerülö. E reactiofokozat tart a legrövidebb ideig ; az első napon rendszerint már el is tűnik. 2. A második fokát a reactio akkor éri el, midőn a kivörösödés túllépi az áthajlási redöt, folytatódik a bulbáris conjunctivára. A váladékkápzödés elég nagy, úgy hogy a szemek csipásodását, esetleg a szemek reggeli beragadását is okozhatja. 3. Az ophthalmoreactio harmadik fokáról akkor beszélünk, a midőn a lelet megegyezik az ophthalmia catarrhalis acuta kórképével. A szemhéjak ez esetben oedemásak is lehetnek, esetleg deszkakemények. A bulbáris conjunctiva vérvörös, esetleg chemotikus. Az ily fokú szemreactiók
