Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
34 Közlemény a kir. magy. tud.-egyetem* szemészeti klinikájáról.'* (Igazgatói: Orosz Emil <lr., egyetemi ny. r. tanár.) Adatok a conjunctivitis vernalis aetiologiájálioz, kórszövettanához és th era piájához. Irta: Vermes^Lajosídr., szemorvos. A conjunctivitis vernalis egyike a legsajátosabb szembetegségeknek. Mint önálló kóralak csak 1872 óta szerepel, a midőn Brockhaus, ki Saeraiseh vezetése mellett dolgozott, mint első, élesebben körülírta. Maga az elnevezés Saemisch-tői ered és bár azóta számos más nevet ajánlottak, ezen elnevezés a legelterjedtebb. Igen érdekes dolog, hogy a tarsalis elváltozások beillesztése a kórképbe nem Saemischtöl származik, ki a kórfolyamat turnusaira hivta föl a figyelmet, hanem Reg mond tó\, ki egyszersmind az első volt, ki a pericorneális sarjadzásokat szövettanilag megvizsgálta. A kövezetszerű sarjadzásokat Axenfeld szerint fírnefe Albrecht említi először. Rejmond felfogása szerint a bántalomnak, úgy bulbaris, mint tarsalis alakjánál a kötőszövet proliferatiojáról van szó. Ellentétes álláspontot foglalt el ezzel szemben a Horner-iskola képviselője Vetsch, ki a mélybe hatoló és elágazódó epithelhalmazokat tartotta jellegzeteseknek. Hasonló nézetet vall Uhthoff is, ki a kórszövettani képet cancroidhoz hasonlította. Schiede ismét unitárius kötöszöveti álláspontra helyezkedett, majd következtek más szerzők, kiknek egyike a hámszaporulatot tartja elsődlegesnek, ismét mások, kik úgy a hám mint a kötőszövet burjánzásának egyaránt helyet juttatnak. Újabb támaszt adott az ingadozó felfogások egységesítésére Sch/eck-nek első dolgozata (Graefe Arch. 58. k.), a mely haladást jelent annyiból, hogy mig az eddigi szerzők csak kimetszett darabkákat vettek vizsgálat alá, addig Schiede a tarsussal együtt eltávolított szemölcsös kötöhártyasarjadzásokat dől gozott fel szövettanilag és így topographice áttekinthetőbb készítményekhez jutott. Ily metszeteken Schieck azon eredményhez jutott, hogy a c. vernálisnál tulajdonképen a fix kötöszöveti sejtek szaporodása, a kötöszöveti rostok hyperplasiája és főleg a ruganyos rostok proliferatioja a primär jelenség, míg az olykor egyáltalában hiányzó, máskor csak igen kis fokban jelenlevő hámburjánzás másodlagos. Schieck dolgozata óta e kérdés többször a felszínre került, részint szemésztársaságokban képezvén a tárgyalás anyagát, így 1906-ban minálunk Golds:teher, 1907-ben Párisban a société francaise, d’ophthalraologie ülésén Axenfeld, és újabban a német természetbúvárok gyűlésén Drezdában Elschnig hozta szóba ; részint irodalmi dolgozatokban igyekeznek egyes szerzők a kétes pontokhoz adatokkal szolgálni. Épen e dolgozatom lezárása előtt, újabb irodalmi termékek láttak napvilágot Axenfeld és Mupprecht-tö\, és 1let'stói. Már ezen külső körülmények is azt mutatják, hogy a conjunctivitis vernalis fejezete még nem zárult be véglegesen. Azt mondhatnánk, hogy tulajdonképen a klinikai kép és a kórlefolyás az, mely eddigelé határozottan kikristályosodott formát öltött, bár a kórlefolyást illetőleg felemlítendő azon körülmény, hogy újabb tapasztalatok szerint ellentétben eddigi felfogásunkkal számolni kell azzal is, hogy ezen megbetegedés nem tartja magát szorosan
