Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
216 alacsony henger- vagy helyesebben köbalakú hámsejtekkel bélelt mirigycsatornák szűk linnene nagyobbára üres, vagy csak kevés szemcsés detritust tartalmaz. A mirigycsöveket bélelő hámsejteknek magja körülbelül a sejt központjában fekszik s finom chromatin-hálózattal bir; a sejtek finoman szemcsózctt protoplasmája a van Gieson-eljárással intenziven sárgára festödik. A mirigycsövecskéket rostos kötőszövet kisebb-nagyobb lebenykékké egyesíti; ez a kötőszövet nagyobbára vastag, durva rostokból szövődik össze s néhol messze széttolja egymástól a mirigylebenykéket. Foltonként a kötőszövet át van szőve apró egymagvú kötőszöveti gömbsejtekkel. Hol a mirigycsövecskék közt. tehát a mirigylebenykékben, hol pedig a lebenykéket szétválasztó rostos kötőszövetben kerekded vagy ovális sejthalmazokat, sejtfészkeket, vagy folliculusokat találunk. Az utóbbiak a mirigylebenykéktől első pillanatra megkülönböztethetők, mert a szélső rétegeikben, a hol még kevés kötőszövet maradt vissza, lymphoid sejteket tartalmaznak, vagyis egymagvú, apró kötöszöveti sejteket, meglehetős nagy intenziven festődő maggal és kevés plasmával. E sejtsorok után a csoniócska vagy fészek közepe felé haladva valamivel nagyobb, világosabbra festődő orsóalakú vagy laposdad sejtek következnek, melyek minden ragasztóanyag nélkül sorakoznak egymásmellé. Némelyik folliculus tisztára ilyen epitheloid sejtekből, mások inkább lymphoid sejtekből állanak. A kettesével, hármasával mintegy lóherelevélre emlékeztető alakban egymás mellett fekvő folliculusok közül a nagyobbakban a már említett sejteken kívül, nagyobbára a folliculus központjában, egyébként néhol a folliculusok széle felé is igen nagy otromba testű vagy nvúlványos óriássejteket kapunk, melyeknek magvai koszorú- vagy félköralakban sorakoznak egymás mellé; a szemcsés protoplasmatestből kiinduló finom nyúlványok dúsan átszövik az epitheloid sejtek tömegét. Némelyik ilyen Langhans-typusú óriássejt belsejében kisebb-nagyobb vacuola is fekszik. Néhol, ezen a gümőre jellegzetes folliculusok körül diffus gömbsejtes beszűrődést is találunk a mirigyszövetben vagy a mirigy rostos kötőszövetében. Ugyanilyen folliculusok vannak a palpebrális mirigyben is. Diagnosis: Tubercula reticularia glandulae lacrymalis. “ A mikroskopi vizsgálat tehát kiderítette, hogy az exstirpált tumor a könymirigy gümős megbetegedése. Miután azonban a kérdéses mirigyszövetben ivocá-bacillust kimutatni nem sikerült (a vizsgálatok erre nézve még tovább folynak), sem pedig a beteg szervezetében tuberculosisra valló tüneteket kimutatni nem voltunk képesek, ellenőrzésképen s a diagnosis biztosságáért még egy Koch-féle tuberculin-injectiót (1 mgm.) is adtunk a betegnek. A hatás meglepő volt. Mert a beteg hőmérséke, mely napokon át pontosan, két óránként mérve állandóan 36'5°—3(r8° között váltakozott, az injectio után 32 órával 38'l°-ra emelkedett. Ezenkívül a beteg általános rosszullétről, levertségről és fejfájásról is panaszkodott. Az injectio azonban nemcsak ily általános, de lokális reactiót is idézett elő. a mennyiben a bőr a még meglevő bal köny mirigy tumor felett sokkal vörösebb és oedemásabb lett; azonkívül a parotisok felett is kivörösödött. A tumorok pedig, különösen a hal könymirigy- és a bal parotis accessorius-tumorok határozottan megnagyobbodottak. A tuberculin-injectiót követő reactio és különösen a helybeli reactio tehát kétségtelenné teszi a köny- és nyálmirigyek gümős megbetegedésének diagnosisát. A mi a teendőket illeti, a betegnél arsenkezelést fogunk megindítani. A bal könymirigytumort pedig, tekintve annak növekedési hajlamát és a szemtekére gyakorolt nyomását, exstirpálni fogjuk.
