Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
189 Paunz Márk: Blaskovics esetét nem észlelhette végig, mert a beteg nem volt a kórházban visszatartható. Az operatio hatása a látásra vonatkozólag meglepő volt: a papilla kiemelkedése is csökkent. Annyi rhinologiai ismeret, a mennyi a szemorvosnak az orrbaj felismerésére kell, egy rövid cursusban elsajátítható, megfelelő anyag mellett. Újabban Röntgen-sugarakkal is sikerül a rejtett rostaüreg-empyemákat felismerni. Ha másként nem boldogulunk, a rostaüregek és iköböl explorativ megnyitása is czélra vezethet. Ez nem nagy és nem veszélyes beavatkozás és a fenyegető vaksággal szemben teljesen indokolt lehet. 4. Györy Bella: A trachomas kötőhártya hakteriumtartalma 100 vizsgált eset alapján.1 A trachomát okozó mikroorganismust keresve, igen sokan vizsgálták a trachomas váladék bakteriumtartalmát. A legújabb kutatások kivételével azonban mindig csak közönséges saprophytákat és más természetű kötőhártvagyuladást okozó mikrobákat találtak, különösen, ha a trachoma hevesebb klinikai tünetekkel és kisebb váladékképzéssel járt. Épen ezért az olyan trachomát, mely ilyen hevesebb tünetekkel jár, különösen újabban, sokan vegyes fertőzés következményének tartják. Azon kérdés megvilágításának szempontjából 1. hogy mennyi a Magyarország legkülönbözőbb részéből jött trachomás eseteket kísérő egyéb infectio, továbbá, hogy ezen infectiók mennyiben befolyásolhatják a trachoma klinikai megjelenését és lefolyását s miként irányíthatják a therapiát; 2. hogy az úgynevezett acut trachoma valóban csak vegyes fertőzésen alapul-e, a vágj' van-e igazi, acut tünetekkel járó trachoma; a budapesti állami szemkórházban jelentkezett, válogatás nélküli 100 trachomás beteg szemének váladékából tárgylemez-praeparatumot készítve, bakteriumtartalmát morphologice megvizsgáltam. Minden egyes praeparatumot nagy gonddal kutattam át, kétes vagy fontosabb esetben többször is, mit a vegyes fertőzés felismerésére elegendőnek vélvén, kultúrát nem készítettem. Előre bocsáthatom, hogy vizsgálataim a feltett kérdéseknek csak első felére, a trachomát kísérő társinfectiora vonatkozólag adtak kielégítő választ. A társmfectiót illetőleg zur Nedden Bonnban, válogatás nélkül, a trachoma minden alakját vizsgálva, 500 trachoma között 19-szer Mbrax-Axenfeld-íéle diplobacillussal való társinfectiót talált, a nélkül, hogj' befolyásolta volna a trachoma lefolyását, Gonella Olaszországban 455 trachomás szem váladékát vizsgálva, több mint 75%-ban talált Morax-Axenfeld-féle diplobacillust; különösen a trachoma forradásos szakában. Erre de Lieto Yollaro a nápolyi szemklinika ambuláns anyagának csak a forradásos trachomaeseteit vizsgálja s mind az 51 esetében megtalálja a nevezett diplobacillust. Vizsgálata eredményeként ezek után azt a tételt állítja fel, hogy a trachoma által előkészített kötőhártyán mindig megtelepednek a Morax-Axenf'eld-íéle diplobacillusok s annál jobban szaporodnak ott el, minél előrehaladottabb a trachoma, minél több és vaskosabb forradás van már. Szerinte a trachoma végső stádiuma mindig egy Morax-Axenfeld-íé\e conjunctivitis ; a trachoma forradásos szakának egyedül rationalis therapiája tehát a Zn-becseppentés. A diplobaeillus okozta izgalom következményének tartja az e stádiumban támadó pannus-eruptiót, sőt két esetében renyhe, a szomszédság nem nagy reactiojával járó, felületes corneafekélyt is észlelt, melynek alapjáról vett vakarákban csak Morax-Axenfeld-féle diplobacillust tudott kimutatni. Úgy 1 Közlés a budapesti m. kir. állami szemkórházból. Igazgató-főorvos: Blaskovics László dr.
