Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)

1908-07-26 / 2-3. szám

148

homály mindjobban terjedt, mind sűrűbb lett. Előrehaladottabb esetekben már nem találtak spirochaetákat a corneában, kezdődő esetekben azonban igen, még pedig rendkívül nagy számban és messze előrehaladva a még átlátszó corneában; az elhomályosodást azután az utánuk vonuló leukocyták okozták.

Bertarelli, ki hasonló kísérleteit primitiv syphiloma-beoltásokkal már valamivel előbb tette közzé, szintén azt találta, hogy a spirochaeták messze előrenyomulnak az átlátszó corneában. A beoltások után jelentkezett keratitist Bayardi sok esetben typikus interstitiális keratitisnek diagnostizálta, melynél vérerek ujképződése is jelentkezett.

Mühlens a csarnokba oltások után mindig klinikáikig typikus keratitis interstitiálist látott és a corneában a spirochaeta pallidát kimutathatta. Schultze W. kísérletei inkább az irisre vonatkoznak és azért itt csak egyszerűen megemlítem Versé, Saling és Siegel nem szorosan idetartozó kísérleteivel együtt.

Érdekesek Scherber kísérletei syphilises anyagnak a csarnokba oltásával, melynek nyomán átlag 6 hétre, az emberi keratitis parenchymatosához feltűnően hasonló kórfolyamat indult meg. A histologiai lelet is nagyon egyezik Elschnig leletével, a mennyiben épen a kezdeti stádiumban a szarúhártyai testecsek tetemesen megszaporodtak, a mi oszlásukon alapszik, a lamellák közötti rések kitágultak és finoman szemcsézett anyaggal kitöltöttek, egymagií leukocyták, újonnan képződött vérerek.

Schacht oltásait lueses anyaggal a corneába, a csarnokba és az üvegtestbe végezte. 51 szemet oltott és 13 esetben keratitis parenchymatosa fejlődött, melynek incubatiós ideje 19 és 43 nap között váltakozott; a spirochaeta pallida kimutatása a corneában ötször sikerült.

Morax nyulaknál és kutyáknál általános trypanosoma fertőzés mellett a lueses alapon fejlődött emberi parenchymás keratitishez igen hasonló szarúhártyai gyuladást látott, mely kórszövettanilag oedemában, mononuclearis sejtekkel beszürődésben és mélyen fekvő vérerek képzésében nyilvánult.

Leber is kutyáknál és házinyulaknál trypanosoma Brucei-ve 1 történt általános fertőzés után sokszor a keratitis parenchymatosához hasonló kórkép kifejlődését látta; lefolyását az állat elhullása miatt végigészlelni nem tudta.

Magunk is trypanosoma Brucei-wel általános fertőzésnél rendszerint az állat elhullása előtt 2—3 nappal láttuk az ilyen sűrűbb parenchymás corneális homály megjelenését és a csarnokba és a szarúhártyába oltás után már második, harmadik napra; különösen gyorsan és sűrűn jelentkezett a homály kutyánál. Ezekről a kísérletekről más alkalommal számolunk be.

Ezzel végeztünk az experimentális keratitisekkel. Nem óhajtjuk az azokból, az emberi keratitissel való analógiára levont következtetések helyes vagy helytelen voltával bővebben foglalkozni, de osztjuk Elschnig nézetét, hogy a kísérleti keratitis és az emberi keratitis parenchymatosa között fennálló bizonyos hasonlatosságot túlságosan előtérbe tolták és ebből a hasonlatosságból boncztani analógiára következtettek, a nélkül, hogy a keratitis parenchymatosáról teljesen megbízható és kimerítő kórszövettani adatok birtokában lettek volna és osztjuk Reis nézetét is, ki azt mondja, hogy ha valahol nem járja a klinikai kép külleméből annak boncztani substratumára következtetni, akkor ez első sorban a parenchymás keratitisekre áll, mert a cornea szöveti szerkezetének aránylag egyszerű volta, physikai és phvsiologiai sajátosságai magukkal hozzák, hogy aetiologia, genesis és morphologia szerint legkülönbözőbb kóros változások klinikáikig nagyon hasonlóknak kell egymáshoz lenni, miután valamennyien többé-kevésbé mélyen a parenchymában elhelyezett homályok és homályos góczok alakjában mutatkoznak.