Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
134 veleszületett lues kétségtelen symptomáit viselik magukon. Mikor azután az asszony második, egészséges férjétől lett terhes, újból egészséges gyermekeket szült. Az objectiv tünetek között, melyek a lués hereditaria mellett szóknak, foglalkoznunk kell első sorban, röviden bár a fogabnormitásoknak és a hallószerv megbetegedésének különös alakjával. Ez a sajátos fogabnormitás és az ugyancsak sajátos fiilbántalom a keratitis parenehymatosával együtt a Hütchinsontriast alkotja. Ennek nevezte el Fournier. Hutchinson tudvalevőleg elsőnek figyelmeztetett arra, hogy lues hereditariában szenvedő gyermekeknél olyan sajátos fogabnormitások jelentkeznek, melyek luesre feltétlenül bizonyítók. Ez a sajátos változás, a második fogzásnak rendszerint csak felső középső metszőfogain látszik és abban áll, hogy ezeknek a fogaknak metsző éle nem egyenes, hanem félholdalakú, felfelé domború íveltséget mutat. Idővel ez az íveltség mind csekélyebb lesz. a két vége lekopik, minek folytán előrehaladottabb korban, rendszerint már a 25 -30. év után, a metszőfogak a rendesnél kisebbek. Ezeknek a fogaknak pathognomiás jellege telől eltérők a nézetek. Fuchs, Hirschberg, de Wecker a Hutchinson-fogakai a lues hereditaria tünetének tartja, Mooren szerint a keratitis parenchymatosa majdnem kivétel nélkül Hutchinson-fogakkal jár. Schweigger nem tulajdonít nekik nagyobb jelentőséget, Alexander Hutchinson-fogakai látott a lues hereditaria minden egyéb tünete nélkül, úgy, hogy a difi'ormitás magában véve nem igazolhatja a veleszületett lues diagnosisát; hasonlóan vélekedik Schmidt- Bimpler, Knies, Förster, Hippel. Ancke ll°/o-ban látott Hutchinson-fogakat és 27%-ban másféle fogabnormitásokat parenchymás keratitis betegeinél. Ayres 12 keratitis-esetben kilenczszer, Backer és Story eseteinek túlnyomó nagy többségében. Haltenhóff 66 keratitis-esetben 19-szer, Hippel 87 esetben 16-szor. Huguenin 125 veleszületett lues esetében 44°/o-ban, Leplat 28 keratitisesetben 16-szor látta a Hutchinson-fogakat, Panas 70%-ban látott fogabnormitásokat, Parinaud 32 parenchymás keratitisnél 19-szer Hutchinson-fagakat, Pfister 23'8%-ban, Trousseau 37 esetben 28-szor, Schiess-Oemuseus egy keratitis parenchymatosa esetében a felső állkapocs majdnem összes fogai veleszületetten hiányoztak. Champoniére typikus keratitis parenchymatosát látott fogdifformitások és a hallószerv bántalmazottsága nélkül. A Hutchinson-fogakat nem szabad a rhachitises fogakkal összecserélni; ezeknél a zománcz főleg az elülső felületen, többnyire 2—3, vízszintesen elrendezett barázda alakjában hiányzik, vagy pedig metszőlapjuk nem egyenes, hanem 2—3, zománczczal bevont púpot mutat. Egyéb a typustól eltérő fogabnormitásokat is, kettőzött óvatossággal kell megítél niink a lues hereditaria diagnosisánál. Hutchinson a róla elnevezett fogaknak ezt a visszás kifejlődését akként magyarázza, hogy lues hereditariás gyermekek, igen gyakran, az első gyermekkorban, luestöl függő stomatitisben betegszenek meg és ennek folytán szenved a permanens metszőfogak kifejlődése. Olyan gyermekek, kik ebben a stomatitisben nem szenvednek, nem is mutatják később a fogdifformitást. A stomatitis létrejöttéhez a lues hereditaria bizonyos intenzitása szükséges, a minek megfelel az a tapasztalat, hogy rendszerint csak a szülök infectiojához legközelebbi időben született gyermekek mutatják a fogdifformitást. A tejfogakat ez a stomatitis már nem bántja, mert ezek az élet első hónapjaiban már kifejlődtek, azonban az állkapocs lágyrészeinek gyuladása az állandó fogaknak még teljesen puha kezdéseit peripheriás végükön, tehát zománcztelepükön megtámadja. Leginkább veszélyeztettek a metszőfogak, melyek fejlődésükben aránylag legeiül járnak.
