Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
110 prodromális tünet nélkül támadja meg a szemet, mert midőn a több-kevesebb fénykerülés és könyezés miatt hozzánk forduló beteget megvizsgáljuk, rendszerint már meg lehet állapítani a kitört bajt. Eleinte csak kevés pericorneális belöveltséget látunk, mely később mindinkább fokozódik s e mellett a szarúhártya egyik helyén és pedig majdnem mindig valahol a szélén megállapíthatjuk a cornea beszürődését, homály alakjában. A homály csakhamar mindjobban terjed, vagy úgy, hogy szélesen halad előre a szarúhártyán, pl. felülről lefelé, míg az esetek nagy részében az egész szarúhártyát ellepi, vagy úgy, hogy inkább kerületileg terjed először homályos öv alakjában. Ez az öv azután szélesedik és végül a szarúhártya egész területét elfoglaló homálylyá bővül. Mindkét esetben a homály egyszerű megtekintésnél egyneműen szürkének látszik, de oldalt beeső világítással és nagyítóval nézve, a homály távolról sem egynemű, hanem apró, telítettebb és kevésbé telített szürke és fehéres-szürke pontokból és rövidke vonalakból alkotottnak mutatkozik. Ha a homály végül az egész corneát ellepte, akkor ez egyenletesen szürkés vagy fehéres-szürke, mint a sűrűn befutott üveg. A homály a szarúhártya mélyebi) rétegeiben fekszik és sokszor, olyan sűrű, hogy a szivárványhártyát és pupillát alig látjuk és így az előbbinek színéről és rajzolatáról, az utóbbinak nagyságáról, kerülete épségéről és működéséről meggyőződést szerezni képtelenek vagyunk. A szarúhártya felszíne minden esetben kissé bágyadtnak, néha meg szurkáltnak látszik és ha nagyítóval vizsgáljuk, meggyőződhetünk arról, hogy az epitheliuma számtalan apró gombostühegynagyságú kiemelkedést mutat, melyek a cornea felszínén meglehetősen egyenletesen eloszlottak. A homályosodás kezdetével, vagy csak valamivel később, többé-kevésbé kiadó érképzödés indul meg a corneában. Az erek részben a cornea körüli érhálózatból, részben a mélyebben fekvő episklerális erekből származnak. A vérerek a homálylyal együtt haladnak, de úgy, hogy nem terjednek egészen a homály széléig, hanem mindig valamivel mögötte maradnak és így a homályt mintegy maguk előtt tolják: ez főleg a mélyebb erekre vonatkozik, míg a felületesebbek, a cornea széli érhálózatából kiindulók, csak nagyon kevéssel lépik át a szarúhártya szélét. Az erek elrendezése, eltórőleg a pannusnak felületesen fekvő és a conjunctivális érhálóból származott újonnan képződött vérerek elrendezésétől, melyek kanyarulatos lefutásúak, kereszteződnek, ágszerűen anastomizálnak, inkább egymással párhuzamos és ilyen elrendezést követnek a mellékágak is, úgy, hogy elrendezésük seprű- vagy ecsetszerűnek mondható. A keratitis rendszerint mind a két szemet támadja meg, de nagyritkán mind a kettőt egyszerre, hanem hosszabb-rövidebb egymásutánban az egyiket a másik után; nőknél gyakoribb, mint férfiaknál, rendszerint a pubertáson innen jelentkezik, hosszadalmas lefolyású, a therapia ellene meglehetős hatásnélküli, mégis nagyjában kedvező prognosist enged, genyedésre sohasem vezet, vagy csak elvétve. A legtöbb esetben veleszületett luessel látszik összefüggni. Ez röviden a typusos megjelenési módja, klinikai képe, kifejlődése, lefolyása és sajátossága annak a szarúhártyai gyuladásnak, melyről szó lesz és melyre vonatkozó ismereteink és nézeteink mai állásáról a következőkben van szerencsém beszámolni. Tisztázzuk mindenekelőtt azt a kérdést, helyes és jogosult-e a „parenchymatosa“ elnevezés és nem megfelelőbb-e valamelyik másik a sok synonyma közül, mely részben boncztani. részben aetiologiai alapon nevezi meg a bajt.
