Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)

1907-06-23 / 2. szám

77

és Wiecherkieioice a veleszületett kiest okoztuk és Peters, Bochdalek, Micliel úgy találták, hogy az orrcsatorna alsó végén többször a szájadékot teljesen elzáró lemez vagy szellentyii van, mely a foetus növésével sorvad ugyan, de néha egy redő marad vissza. E vizsgálatokat kiegészítették Rochon- Duvigneaud és Stanculeanu foetusoknál és újszülötteknél végzett kutatásai, kik egész bizonyosan megállapították több esetben, hogy a könyutak ki vannak tágítva egy gelatinosus tömeg által, melynek szabad lefolyása nincsen, mert a könycsatorna alsó vége átjárhatlan, egy vagy két redö által teljesen vagy részlegesen el van zárva. Az alsó szájadék nyálkahártyája mindenképen disponálva van redö képződésére és ezen állapotot majd minden esetben meg lehet találni; a praedispositio annál nagyobb, ha az orrüreg nyálkahártyája kissé resistensebb és ha a könyutak nyálkás bennék által ki vannak tágítva.

A veleszületett tömlögenyedés anatómiai oka — e vizsgálatok szerint — tehát a könycsatorna alsó szájadékának késői megnyílásában, részleges, vagy teljes elzárásában rejtenék. A csatornában található gelatinosus tömeg infectioja, genyedése másodlagos jelenség volna és rendszerint a külvilágon, tehát egy-két nappal a születés után történik. Vizsgálatokat végeztek azon irányban, nem e lehetne ezen betegség keletkezését infectio útján megmagyarázni, de pathogen bacteriumokat foetusból származó metszetekben találni nem lehetett.

A mi a genyet illeti, Hirsch három esetben Frankel-féle diplococcus pneumoniaet talált, az anyák pedig nagyfokú fluor albusban szenvedtek, a betegséget az anyák hüvelyváladékából származó pneumococcusfertőzésre vezeti vissza.

Antonelli egy négy napos gyermeknél typikus Neisser-féle gonococcust talált, Mercanti és Peters hiába kerestek pathogen bacteriumot és gonococcust és ezzel megegyeznek saját vizsgálataim is, mert mind all eset tömlöváladékát megvizsgáltam és egyszer sem találtam gonococcust. De el sem képzelhető, hogy a könytömlöböl kiömlő nagy mennyiségű geny ne inficiálja a kötöhártyát és ne okozna valódi gonorrhoikus kötöhártyagyuladást, ha abban tényleg valódi gonococcusok volnának !

A mint tehát ezen embryologiai és bacteriologiai vizsgálatokból kitűnik az újszülöttek könytömlögenyedésének anatómiai oka van, egy fejlődési rendellenességen alapszik és ezzel együtt be van bizonyítva a velesziiletettség kérdése is, mert sokan azt állítják, hogy későbben fejlődik vagy egy meglevő kötöhártyablennorrhoeához későbben társul.

A betegség gyógytanát illetőleg többféle nézet uralkodik. A szerzők ellentétes véleményeihez hozzá fogom csatolni az én tapasztalataimat is.

Az észlelők egy része a tömlőt teljesen békében hagyja, nem operál, nem szondáz, hanem a tömlőből naponta többször a genyet kinyomja és maszszálja. Mások a szonda segélyével igyekeznek az embryologai és szövettani úton felderített akadályt a csatornából eltávolítani. Trousseau azt mondta, hogy a betegség gyógykezelésénél egyedül az orr tisztántartására és gyógykezelésére kell szorítkozni, Wicherkiewicz a lues congenita gyógykezelését ajánlotta, míg Copper felemlítette, hogy egy esetben sikerült a betegség teljes meggyógyulását elérni oly módon, hogy egy ápolónő a gyermek orrát kiszívta, a catheterismust ellenzők élén Panas áll, ki a franczia szemorvosok egyesületében discussio alkalmával kinyilatkoztatta, „hogy a többség véleményét tolmácsolja, midőn azt állítja, hogy a tömlőgyuladás ezen formáinál sebészi beavatkozás nem szükséges, a nélkül is meggyógyulnak és a szondázást a gyógykezelési eljárásokból teljesen ki kell zárni“. Azon időben még Kochon-