Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)

1907-06-23 / 2. szám

74

2 cm. hosszú bőrmetszést eszközlök, mely kisebb részben a ligamentum fölé, nagyobb részben alája jut. Ezután a szemrés felé a sebszélt kissé fölfejtem és behelyezem a Müller-féle speculumot. A további eljárást tisztán csípő és olló segélyével hajtom végre oly módon, hogy előbb a ligamentum elülső lapját közvetlenül a crysta fölött átvágom, s a ligamentumot a szemrés felé húzom. Ekkor már kékes szürkén áttiinik a könytömlö, melynek mediális fala rendszerint könnyen leválik. A tömlőt most csípővel megfogom és elő- , húzom. Ezután a megfeszülő tömlöfal mentén, a feszülés irányában rávágok a hátulsó crystára, s ezzel a tömlő laterális falát fölfejtettük. Ha most a duetust lehetőleg mélyen átvágjuk, könnyű lesz további egy két ollócsapással a kifejtést befejezni. Végül könytömlö-kürettemrael a könyorrvezetéket kikaparom s a börsebet három varrattal egyesítem. Nyomókötés, másnap felbontás és enyhébben nyomó kötés, kötésváltás másodnaponként, fonáleltávolítás a 6. napon. Egy hét alatt a gyógyulás teljes.

Az operálásnak nehézségei különösen komplikált esetekben s akkor vannak, ha a tömlöfal vékony és szakadékony. Ilyen esetekben nem mindig sikerül a tömlőt egy darabban eltávolítani, részletekben azonban mindig. Fistula sacci esetén a börmetszést úgy eszközlöm, hogy két gyengén ívelt 2 cm. hosszú metszéssel a fistulanyilást körülirom, s előzetesen kiirtom. Az operálás további menete csak abban tér el a fent leírttól, hogy ilyen esetekben a peridacryocystitis okozta összenövések a kifejtést megnehezítik. De azért ezen esetekben is egy darabban hozható ki a tömlő, hacsak arra ügyelünk, hogy az ollóval mindig szorosan a csont mellett és apró metszésekkel dolgozzunk.

Vérzéssel tonogen használata mellett ritkán van baj, csak néha szükséges egy-egy lüktető eret lefogni. Az érfogó a helyet szűkíti ugyan, de az operálást nem teszi lehetetlenné. Csontnecrosis esetén a sequestert eltávolítóm, a hozzáférhető rostasejteket kikaparom, miáltal rendszerint communicatio létesül az orrüreggel. A prima intentio ilyen esetekben is meg szokott lenni.

Nagyjából ilyen módon részben az egyetemi szemklinikán, részben a szent István-kórházban 252 exstirpatiót végeztem (eleinte a régi Berlin-féle módot követtem). Súlyosabb complicatiót, mint exophthalmust vérzés miatt, könycsonttörést, abscessusképzödést vagy pláne retrobulbaris abscessust sohasem észleltem. Kisebb complicatiók és zavarok a gyógyulásban is csak elvétve fordultak elő.

Az exstirpatio indicatioit a következőkben állíthatjuk össze.

A könytömlö kiirtását végezzük:

1. mindazon esetekben, a melyekben a szondázás contraindikált, kivéve az acut dacryocystitist,

2. azon esetekben, a melyekben a szondázás czélhoz nem vezet, vagy vezetett. Különösen említhetjük ezen csoportban az ectasia és hydrops saccit, a fistula saccit, a szűkületek nagyobb fokait és körkörös voltát;

3. a könytömlö trachomás megbetegedése ellen,

4. könnyebb esetekben is, ha a beteg társadalmi helyzete nem engedi meg a hosszas kezelést,

5. bármilyen fokú esetben szemtekei operálás előtt.

Ez utóbbi esetben nem elégedhetünk meg a conservativ eljárásokkal, nemcsak mert sokszor be nem várható az eredmény, hanem azért sem, mert nem adnak elég biztosítékot a fertőzés ellen. Ilyen esetekben az exstirpatio után lehetőleg két hetet bevárunk s csak azután végezzük a szemtekei operálást, melyet megelőzően még a könypontok cauterezése is ajánlatos.